Lukács 19
1 Ezután Jerikóba ért, és átment rajta.
Aru titia Jisu ahise aru Jericho sheher phale jaise.
2 Íme, volt ott egy ember, akit Zákeusnak hívtak, aki fővámszedő volt és gazdag.
Etiya ekjon manu Zacchaeus koi kene thakise, aru tai poisa utha manu khan majote sobse dangor aru dhuni manu thakise.
3 Igyekezett meglátni Jézust, hogy ki az, de a sokaságtól nem láthatta meg, mert kis termetű ember volt.
Tai Jisu kun ase koi kene sabole itcha korise, kintu bhir dangor huwa pora sabo para nai, aru tai khata manu thakise.
4 Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
Titia tai Jisu ke sabole nimite polai jai kene ekta sycamore ghas te uthise, kelemane Jisu etu rasta pora he jabo thakise.
5 Amikor arra a helyre jutott, Jézus feltekintett, és meglátta, és ezt mondta neki: „Zákeus, hamar jöjj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.“
Jitia Jisu etu jagate ahise, Jisu taike saikene koise, “Zacchaeus, joldi namikene ahibi, aji Moi tumi laga ghor te jai kene thakibo.”
6 Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.
Titia tai joldi kori kene nichete nami ahise, aru khushi pora Jisu ke tai laga ghor te ahibole matise.
7 Amikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és ezt mondták: „Bűnös emberhez ment be szállásra.“
Jitia manu khan etu dikhise, taikhan sob biya paise aru apaste koi thakise, “Jisu ekjon paapi manu laga ghor te jaise.”
8 Zákeus pedig előállt, ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, négyszer annyit adok helyébe.“
Aru titia Zacchaeus uthikena Probhu ke koise, “Sabi, Probhu moi laga adha saman khan gorib ke di dibo, aru jodi moi kunba ke thogaise, tai laga bhag pora bisi aru char bhag milaikena dibo.”
9 Jézus ezt mondta neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak, mert ő is Ábrahám fia.
Titia Jisu taike koise, ‘Aji poritran etu ghor te ahise, kelemane tai bhi Abraham laga khandan pora ase.
10 Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.“
Kelemane Manu laga Putro to harai kene thaka manu khan ke bisari bole aru bacha bole ahise.
11 Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik Isten országa.
Aru taikhan etu kotha huni thakise, Jisu ekta dristanto kobole shuru hoise, kelemane tai Jerusalem te jabole nimite usor hoise, aru taikhan bhabise Isor laga rajyo to ta te joldi ahibole ase.
12 Ezt mondta tehát: „Egy nemesember egy messzi tartományba ment, hogy ott királyságot szerezzen magának, azután majd visszatérjen.
Titia Tai koise, ekta bhal ghor te jonom huwa manu dur ekta desh te tai laga rajyo pabo nimite jaise, aru etu pichete tai wapas ahi jabole thakise.
13 Hívatta azért tíz szolgáját, és adott nekik tíz minát, és ezt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg visszajövök.
Etu karone tai laga dosta noukar khan ke matise, aru taikhan ke dosta mina dikene koise, ‘etu mina loi kene tumikhan ki kaam koribo pare etu kori kene thakibi moi wapas naha tak.’
14 Alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldtek utána, és ezt üzenték: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.
Kintu manu khan taike bhal panai aru tai laga pichete ekjon ke pathai kene taike koise, ‘etu manu moi khan uporte raj kora to moi khan nalage.’
15 Történt, amikor megszerezte a királyságot, megparancsolta, hogy szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják oda hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Aru jitia tai rajyo paikena wapas ahi jaise, titia tai koise jun manu ke tai poisa dise taikhan ke mati kene tai usorte loi anibole, ta te tai sabo kun pora bisi kaam kori kene labh paise.
16 Eljött az első, és ezt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.
Poila ekjon tai usorte ahi kene koise, ‘Malik, apuni pora diya poisa loi kene moi aru etu laga dos bhag dise kori dise.’
17 Ő pedig ezt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevesen, legyen hatalmad tíz város felett.
Titia etu bhal manu pora taike koise, ‘Bisi bhal korise, bhal noukar. Kelemane tumi olop diya te bhi bhal kaam kori kene thakise, tumi etu dosta sheher uporte adhikar chola bo.’
18 És jött a második, és ezt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.
Aru dusra jon bhi ahise, aru koise, ‘Malik, apuni pora panch poisa diya to moi pans bhag bisi kori dise.’
19 Így szólt ennek is: Neked is legyen hatalmad öt város felett.
Titia etu bhal manu taike koise, ‘Tumi bhi bhal kaam korise etu nimite pansta sheher uporte tumi adhikar chola bo.’
20 És eljött a harmadik is, és ezt mondta: Uram itt van a te minád, amelyet kendőbe kötve tartottam.
Aru tisra noukar ahise, aru koise, ‘Malik, etu apuni diya laga poisa ase, moi etu loi kene kapra pora bandhi rakhise,
21 Mert féltem tőled, mert kemény ember vagy, azt is elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.
kele koile, moi apnike bhoi lagi thakise. Kelemane apuni hisab kitab thik rakha manu ase. Apuni ki joma nakore etu uthai aru ki narupai etu he kate.’
22 Ezt mondta annak: A te szavaid szerint ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.
Titia etu manu pora taike koise, ‘Tumi laga mukh pora he moi tumike bisar koribo, tumi biya noukar! Tumi jani thakise naki moi ekjon joborjosti kori thaka manu ase, aru moi ki joma nakore etu loi, aru ki nadhale etu kata manu ase?
23 Miért nem tetted azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?
Titia hoile tumi etu poisa to kele poisa-ghor te joma kora nai, aru jitia moi ahibo, etu homoi te bisi labh hobo thakise?’
24 Az ott állóknak ezt mondta: Vegyétek el ettől a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.
Titia tai jun manu usorte khara kori thakise taikhan ke koise, ‘Tai logot pora poisa to loi lobi, aru jun logote dos bhag ase taike di dibi.’
25 És mondták neki: Uram, annak már van tíz minája!
Kintu taikhan koise, ‘Malik, tai logote dos bhag ase.’
26 De ő ezt mondta: Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.
‘Moi tumikhan ke koi ase, jun manu logote bisi ase taike aru bhi bisi dibo, kintu jun manu logote eku nai, ki tai logote ase etu bhi loi lobo.
27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.“
Kintu etu moi laga dushman khan, jun manu moike taikhan uporte raj kori bole dibo mon thaka nai, yate loi kene anibi aru moi usorte morai dibi.’”
28 Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.
Etu sob pichete, Jisu aru chela khan sob Jerusalem phale jaise.
29 És történt, hogy amikor Betfagéhoz és Betániához közeledett, a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,
Aru jitia Tai Bethphage aru Bethany nogorkhan usorte ahise, Olivet kuwa ekta pahar te, Tai duijon chela ke pathaise,
30 és ezt mondta nekik: „Menjetek el az átellenben lévő faluba, amelybe beérve találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még ember nem ült, oldjátok el, és hozzátok ide.
aru koise, “Tumikhan etu age te thaka bosti te jabi. Jitia ta te punchibo, tumikhan ta te kun pora bhi naboha ekta ghora laga bacha ke bandi kene thaka dikhibo. Etu ke Khuli Kena yate loi anibi.
31 Ha pedig valaki megkérdezi, hogy miért oldjátok el, ezt mondjátok annak: Az Úrnak van szüksége rá.“
Jodi kunba tumikhan ke hude, ‘Kile etu ke khuli ase?’ Tumikhan etu kobi, ‘Probhu ke etu dorkar ase.’”
32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.
Aru jun khan ke etu karone pathaise, taikhan pora thik eneka he dikhi paise.
33 Amikor a szamárcsikót eloldották, annak gazdái ezt mondták: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?“
Jitia taikhan etu ghora bacha ke khuli thakise, malik ahikena taikhan ke koise, “Kile etu ghora bacha ke khuli ase?”
34 Ők pedig ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.“
Titia taikhan pora koise, “Probhu ke etu dorkar ase.”
35 Elvitték azért azt Jézushoz, és felsőruhájukat a szamárcsikóra tették, és felültették rá Jézust.
Titia taikhan Jisu usorte anise, aru taikhan laga kapra gadha uporte phelai dise aru Jisu ke gadha uporte bohi bole dise.
36 Amint tovább ment, az emberek felsőruhájukat az útra terítették.
Aru jitia taikhan jai thakise, manu khan kapra ulaikene rasta te rakhidise.
37 Amikor már az Olajfák lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon kezdte dicsérni Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
Jitia Jisu Oliv pahar usorte ahi ponchise, aru chela aru manu khan dhanyavad dibole shuru hoise. Manu khan Jisu laga dangor kaam khan dikhi kene hala kori kene Isor ke mohima dikena
38 és ezt mondták: „Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!“
koise, “Dhonyo ase etu raja jun manu Probhu laga naam te ahise! Sorgote shanti hobo aru sob untcha jagate mohima dibo!”
39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!“
Kintu kunba Pharisee manu khan majot pora koise, “Shika manu, Apuni laga chela khan ke chup thaki bole kobi.”
40 Ő így válaszolt nekik: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.“
Titia Jisu koise, “Moi tumikhan ke koi ase jodi taikhan chup thake, pathor khan pora he hala kori jabo.”
41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta azt.
Aru jitia Jisu Jerusalem sheher usorte ponchise, Tai kandise,
42 Ezt mondta: „Bár felismerted volna ezen a napon te is, ami békességedre szolgál. Most azonban el van rejtve szemed elől.
aru koise, “Aji tumikhan pora kineka shanti ahe etu jani thakile! Kintu tumikhan laga suku pora lukaikene ase.
43 Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid körülötted sáncot építenek, körülvesznek, és mindenfelől szorongatnak;
Tumikhan uporte eneka din khan ahibo jitia dushman khan pora tumikhan ke sob phale pora dhori rakhibo aru dewar bonai kene tumikhan ke sob kinar pora dabai dibo.
44 a földre tipornak téged és fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.“
Tumi aru tumi laga bacha khan ke matite girai dibo. Taikhan ekta pathor bhi tumikhan uporte nacharibo, kelemane etu laga homoi te ki dikhai dise, etu tumikhan janibole para nai.”
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adnak és vesznek,
Jitia Jisu mondoli bhitor te ghusi se, Tai bhitor te bajar kori thaka manu khan ke khedai se,
46 és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házam imádságnak háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.«“
Taikhan ke koise, “Etu Isor kotha te likha ase, ‘Moi laga ghor to prathana laga ghor hobo,’ kintu tumikhan chor laga ghor bonai dise.”
47 Aztán naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép előkelői azon voltak, hogy elpusztítsák.
Aru Jisu mondoli te sikhai thakise. Etu homoi te mukhyo purohit khan aru niyom likha khan aru Pharisee khan Jisu ke mora bole rukhi thakise,
48 De nem találtak megoldást arra, hogy mit cselekedjenek, mert az egész nép rajongva hallgatta őt.
kintu kineka pora Taike dhoribo etu taikhan koribo para nai, kelemane sob manu Jisu laga kotha to huni kene bohi thakise.
