< Lukács 15 >

1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan hozzá mentek, hogy hallgassák őt.
Aru ek din poisa utha manu khan aru dusra paapi manu khan Jisu laga kotha huni bole nimite ahise.
2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.“
Kintu Pharisee khan aru niyom likha khan ekjon-ekjon logote koi thakise, “Etu manu paapi khan ke mate, aru taikhan logote bohi kene khai.”
3 Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
Titia Jisu he etu dristanto taikhan ke koise,
4 „Kicsoda az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt?
“Yate kun ase, jun logote eksoh mer ase kintu tai ekta haraise koile, tai ninyanve ke jongol te chari kene jun to haraise etu ke bisari bole najabo?
5 És ha megtalálta, örömében felveszi vállára.
Aru jitia tai etu mer to pai jai, tai laga pithite uthaikene khushi pora loi ane.
6 És hazamenve, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam juhomat, amely elveszett.
Jitia tai ghor te ahijai, tai sobke mate, tai laga sathi aru usorte thaka manu khan ke koi, ‘Moi logot khushi koribi, moi laga harai ja-a mer paise.’
7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
Moi tumikhan ke koi ase, sorgote bhi eneka khushi koribo jitia ekjon paapi manu mon ghurai kene ahibo, etu ninyanve thaka pora bhi bisi khushi hobo, kele koile taikhan to mon ghura bole eku nai.
8 „Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
Aru kun mahila, jun logote dosta chandi poisa thakise, jodi ekta harai diye, titia tai saaki jolai kene ghor jharu marikena sob sapha kori bisaribo nohoi jitia tak etu poisa napai?
9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amit elveszítettem!
Aru jitia tai pai loi, tai laga sathi aru ghor usorte thaka manu khan ke matikena, koi ‘Moi logote khushi koribi, kelemane moi laga harai juwa poisa to moi paise.’
10 Mondom nektek, ugyanígy öröm van Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.“
Etu nisena he, Moi tumikhan ke koi ase, aru Isor laga sorgodoth majote bhi khushi hoi jitia ekjon paapi manu mon ghurai kene ahe.”
11 Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.
Titia Jisu he koise, “Ekjon manu laga duita chokra thakise,
12 És az ifjabb azt mondta atyjának: Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt. És ő megosztotta közöttük a vagyont.
aru chutu chokra pora baba ke koise, ‘Baba, moi laga dhun sompoti te ki bhag ase etu moike dibi.’ Titia tai laga baba pora dui bhag kori kene duijon ke di dise.
13 Nem sok nap múlva a kisebbik fiú összeszedte mindenét, és messze vidékre költözött, és ott eltékozolta minden vagyonát, mert kicsapongó életet élt.
Aru bisi din nohoi kene, chutu chokra tai laga ki ase etu sob joma kori kene dur jagate jai jaise, aru ta te tai laga sob dhun sompoti cholai kene khotom kori dise.
14 Miután mindenét elköltötte, nagy ínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
Jitia tai logote ki thakise etu sob khotom hoi jaise, titia etu pura desh te dangor akaal ahi jaise, aru tai bisi dukh paise.
15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki elküldte őt mezőjére disznókat legeltetni.
Titia tai kaam bisari kene ekta manu laga ghor te jaise, aru etu manu pora taike kheti te gahori ke dana khila bo nimite pathai dise.
16 Ő pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Tai bisi bhuk laga pora gahori dana hoilebi khabo bhabi kene jaise, kintu tai khabole eku pa-a nai.
17 Amikor magába szállt, ezt mondta: Az én atyámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok!
Jitia tai nijor laga halat dikhise, tai nijorke kotha korise, ‘Moi laga baba ghor te kiman jon hajira kora manu khan ase taikhan bhi pet bhorta kha-luwa khabo pai, kintu moi yate bhuk pora mori bole ase!
18 Felkelek, és elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened,
Moi tayar kene moi laga baba ghor te jabo, aru taike kobo, “Baba, moi sorgo aru apuni age te paap korise.
19 és nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Moi apuni laga chokra kobole layak nai; moike bhi apuni laga ekjon hajira manu nisena he bonai kene rakhibi.’”
20 Felkelt, és elment atyjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, és hozzáfutott, nyakába borult, és megcsókolta.
Titia tai uthi kene baba laga ghor te jaise. Jitia tai dur te he thakise, tai laga baba pora dikhise aru morom pora bhorta hoi jaise, aru polaikene taike dhurise aru chuma dise.
21 A fiú ezt mondta neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak nevezz.
Titia chokra pora koise, ‘Baba, moi sorgote thaka Isor aru apuni usorte paap korise. Moi apuni laga chokra kobole layak nai.’
22 Atyja pedig ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok föl rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!
Kintu baba pora tai laga noukar khan ke koise, ‘Sobse bhal kapra joldi anibi, aru taike lagai dibi, aru tai laga anguli te anguthi lagai dibi, aru notun chapal bhi lagai dibi.
23 És hozzátok elő a hízott tulkot, és vágjátok le, és együnk és vigadjunk.
Aru sobse bhal guru laga bacha to ani kene maribi, aru moi khan sob kha luwa kori kene khushi koribo!
24 Mert az én fiam meghalt és feltámadott és elveszett és megtaláltatott. Elkezdtek azért vigadozni.
Kelemane moi laga chokra to mori jaisele, kintu etiya jinda hoise; tai harai jaise, kintu etiya pai loise.’ Titia taikhan sob khushi korise.
25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt. És amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
Etu homoi te tai laga dangor chokra kheti te thakise. Jitia tai ghor usorte ponchise, tai manu khan gana kori kene nachi thaka awaj hunise.
26 Előhívott egyet a szolgái közül, és megtudakolta, mi történt.
Titia tai ekjon noukar ke matikena ki hoi ase etu hudise.
27 Mire az így felelt: A te öcséd jött meg, és atyád levágatta a hízott tulkot, mivel egészségben kapta vissza.
Titia noukar pora koise, ‘Tumi laga bhai wapas ahise aru tumi laga baba pora sobse bhal guru laga bacha katise. Kelemane baba pora tumi laga bhai ke bhal kori kene wapas pai loise.’
28 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. De az Atyja kiment, és kérlelni kezdte.
Kintu dangor chokra to khong uthise aru bhitor te jabole mon kora nai, etu karone tai laga baba bahar te ulaikene taike ahibole nimite matise.
29 Ő pedig így válaszolt atyjának: Íme, én ennyi éve szolgálok neked, és soha át nem hágtam parancsaidat, és nekem egy kecskefiat sem adtál, hogy az én barátaimmal vigadjak.
Kintu dangor chokra pora tai laga baba ke koise, ‘Sabi, iman saal moi apuni nimite kaam korise, aru kitia bhi niyom bhanga nai, hoilebi apuni moike ekta chutu saguli bhi diya nai ami laga sathi khan logote jai kene khushi kori bole,
30 Amikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal tékozolta el a vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot.
kintu jitia apuni laga etu chokra ahise, jun he apuni laga dhun sompoti sob to biya kaam kori kene phelai dise, tai nimite apuni sobse bhal guru laga bacha to katise.’
31 Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tied!
Titia baba taike koise, ‘Bacha, tumi hodai moi logote ase, aru etu sob to tumi laga he ase.
32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.“
Kintu etu kha luwa kori kene khushi kori bole nimite dorkar thakise, kelemane tumi laga etu bhai jinda ase; tai harai jaisele, hoilebi etiya taike pai loise.’”

< Lukács 15 >