János 5
1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.
Sabara gah ılğevç'uyle qiyğa, I'sa Yahudeeşine bayramısva İyerusalimqa hayk'an.
2 Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy tó, amelyet héberül Betesdának neveznek. Öt tornáca van.
İyerusalimeene Vəq'əbışin akkava eyhene cigee, cühüt'yaaşine mizel Bet-Zata donana hovuzniy vobna. Mançine hiqiy-alla xholle oad daxanan dirakbışilin ciganiy vod.
3 Ezekben feküdtek a betegek, vakok, sánták, sorvadásosak nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
Mane cigabışee vuk'aranbı, bı'rq'ı'nbı, k'aanbıyiy paralic ı'xı'yn geeb insanar g'alyapk'ı vuxha. Manbışe xhinen ı'ğiykıriy gozet ha'a ıxha.
4 Mert időnként angyal szállt a tóra, és felkavarta a vizet: aki pedig először lépett bele a víz felkavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben volt.
[Rəbbin malaaik gahıle-gahılqa avqa giç'u, xhyan ı'ğiykar ha'a ıxha. Mane gahıl xhineeqa ts'erra ikkeç'uyng'un gırgın ık'arbı yug qeedaxhe ıxha.]
5 Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében.
Maa'ar manbışde k'ane xhebts'ale molyulle senna ık'arna insan ıxha.
6 Amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van, ezt mondta neki: „Akarsz-e meggyógyulni?“
I'sayk'le mana g'alirxhu g'acu ats'axhxhen, mana ık'arna geeb gahıbva. I'see mang'uke qiyghanan: – Yug qixhes ıkkannane?
7 A beteg ezt felelte: „Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felkavarodik, bevigyen engem a tóba, és mire én odaérek, más lép be előttem.“
Ik'arang'vee Mang'us inəxdın alidghıniy qele: – Xərna, yizde k'ane, xhyan ı'ğı'ykırmee, zı xhineeqa k'erçesda insan deşda. Zı xhinesqa hixharasse, merna zale ögee qıxha k'eç'e.
8 Mondta neki Jézus: „Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és járj!“
I'see mang'uk'le eyhen: – Oza qıxhe, ğu galirxhuyn karıd alyaat'u, hoora!
9 És azonnal meggyógyult az ember, és felvette ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
Mana insan mankecar yug qexhena. Vuc galirxhuyn karıd alyaat'u, ayk'anna. Man Şabbatın yiğ eyxhe.
10 A zsidók pedig ezt mondták a meggyógyultnak: „Szombat van, nem szabad neked az ágyadat hordanod!“
Mançil-allad Yahudeeşine ç'ak'ınbışe yug qıxhayne insanık'le eyhen: – G'iyna Şabbatın yiğ vod, ğu galirxhuyn kar g'iyna haqqas ıkkan deş.
11 Ő ezt felelte nekik: „Aki meggyógyított engem, az mondta nekem: Vedd fel az ágyadat, és járj!“
Mane insanee eyhen: – Zı yug qı'iyne İnsanee, zak'le «Ğu galirxhuyn karıd alyaat'u hoorava» uvhu.
12 Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki ezt mondta neked: Vedd fel az ágyadat, és járj?“
Manbışe qiyghanan: – Vak'le «Alyapt'ı hoorava» eyhena İnsan vuşuyiy?
13 A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrevonult, mert sokaság volt azon a helyen.
Mang'uk'le Mana vuşu ıxhaycad ats'a deşdiy. I'see mana yug qı'iyle qiyğa, maane insanaaşil alikkı ayk'anna.
14 Ezek után Jézus találkozott vele a templomban, és mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!“
Sahavule I'see mana insan Allahne Xaasne t'abal hı'ı, eyhen: – Həşde ğu yug qıxhana. Ğu sayıb bınah hımaa'a, vuk'lelqa mançiled pisın kar qımaylecenva.
15 Elment az az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
Manke mana insan ark'ın, Yahudeeşine ç'ak'ınbışik'le, vuc yug qı'ına İnsan I'sava eyhe.
16 Emiatt üldözőbe vették a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
I'see man Şabbatne yiğıl hı'ıva, Yahudeeşine ç'ak'ınbışe Mang'une vuk'lelqa yiğbı alya'a.
17 Jézus pedig felelte nekik: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.“
I'seeme manbışik'le eyhen: – Yizde Dekkee həşde iş g'ooceva, Zınab haa'ana.
18 Emiatt aztán még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, mivel nemcsak a szombatot törte meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondta, egyenlővé téve magát az Istennel.
Mançile qiyğa Yahudeeşine ç'ak'ınbışis Mana sık'ırar geer gik'as ıkkiykan. Mang'vee Şabbatne yiğıl iş hav'uy k'ıldanan xhinnee, Allahık'le Cuna Dekva uvhu, Mang'uka Vuc sa aqqı.
19 Jézus ezt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket ő cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.
I'seeme manbışik'le eyhen: – Zı şok'le hək'en eyhe, Dixek'le Dekkee hucooyiy ha'ava g'ıdecveene, Cuked ğana vuççud ha'as deş. Dekkee hucooyiy ha'a, Dixeeyid man ha'a.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.
Dekkis Dix ıkkanva, Vucee ha'an gırgın kar Mang'uk'le hagvan. Şu ghalybı aaqı aaxvecenva Dekkee Mang'uk'le mançiled ç'ak'ın işbı hagvas.
21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.
Dekkee hapt'ıynbı üç'üb qav'u, manbışis ı'mı'r hoolen xhinne, Dixeeyib Cus vukkananbışis ı'mı'r hoole.
22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta,
Dekkee vuşucar muhaakima ha'a deş. Mang'vee məhkama Dixelqa g'aleççu,
23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.
Dekkis hı'rmat giviyxhena xhinne, Dixesıb hı'rmat gyuvxhecenva. Dixes hı'rmat givdiyxheng'vee, Mana g'axuvuyne Dekkisıb hı'rmat giviyxhe deş.
24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre. (aiōnios g166)
Zı şok'le hək'en eyhe, Yizde cuvabıl k'ırı alixhxhı, Zı G'axuvuyng'ulqa inyam hı'iyne insanıqa gırgıne gahbışisda ı'm'ır vob. Məhrıng'uqa məhkamad ilyakkas deş. Mana qik'uyke g'attirxhın, üç'ür qıxha. (aiōnios g166)
25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az idő, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.
Zı şok'le hək'en eyhe, Allahne Dixen ses hapt'ıynbışik'le g'iyxhena gah qavaalesda, qabıcab vob. Man g'ayxhıynbı üç'üb qeepxhes.
26 Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
Dekkıne ab ı'mı'r vobnan xhinnee, Dixesıb Cune ab ı'mı'r Mang'vee hoole.
27 És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mert ő az Emberfia.
Mana İnsanna Dixva, məhkama hı'iyid Mang'unecad xılyaqa quvu.
28 Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
Mançile ghalybı aaqı ımaaxva, məhbına gah qöö vob, nyuq'vnee g'alyapk'ıynbışde gırgıng'uk'le Mang'un ses g'ayxhes.
29 és kijönnek. Akik a jót cselekedték, az életre támadnak fel, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozatra támadnak fel.
Nyuq'vneençe qığeepç'esınbı, yugvalla hav'uynbı ı'mrenbı vuxhesva üç'üb qeepxhes. Pisvalla hav'uynbımee Allahee məhkamee eyhenbı g'ayxhes üç'üb qeepxhes.
30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól, amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.
Zasse Zaled-alqa vuççud ha'as əxə deş. Zı Zak'le Dekkee uvhuyn xhinnee muhaakima haa'a, Zı alğavhuyn məhkamad qotkuyn vod. Zı Zas ıkkanan deş ha'a, Zı G'axuvuyng'vee uvhuyn ha'a.
31 „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
– Zı Yizdecab hək'ee şahaadat haa'anaxhiy, Yizda şahaadat qopkuna vuxhes deşdiy.
32 Más az, aki bizonyságot tesz rólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel bizonyságot tesz rólam.
Yizde hək'ee şahaadat haa'ana Merna vor. Yizde hək'ee haa'ana mana şahaadat qopkuna vuxhay Zak'le ats'an.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
Şu Yəhyeyne k'anyaqa insanar g'axuvu, mang'veeyib qopkuna şahaadat hav'u.
34 De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
Zas insanna şahaadat vukkanıb deş, şu g'attivxhnecenva Zı man şok'le eyhe.
35 Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
Yəhye gyopxhannayiy işix helena çirax vuxha. Şos sabara gahna mançine işiğee şadepxhes vukkiykın.
36 De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
Yizde hək'ee sayib şahaadat vob. Mana şahaadat Yəhyeyne şahaadatıleb ooqana vob. Zı Dekkee Zak'le uvhuyn işbı ha'a. Mane işbışed Yizde hək'ee şahaadat haa'a Dekkee Zı g'axuvuva.
37 Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
Zı g'axuvuyne Dekkeyib Yizde hək'ee şahaadat haa'a. Şok'le mısacad Mang'un sesid g'ayxhı deş, Mang'un aq'vad g'acu deş.
38 Az ő igéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Mang'un cuvabıd vuşde yik'bışee axva deş, Mang'vee G'axuvuyng'ulqa şu inyam hidya'ava.
39 Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek, és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam, (aiōnios g166)
Şos Muq'addasın Otk'uniybı xət qeedaxhe. Şosqa həməxüd qöö, mançile ğana şu gırgıne gahbışisde ı'mrenbıme vuxhes. Yic, Mançinıb Yizde hək'ee şahaadat haa'a. (aiōnios g166)
40 és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
Şosmee gırgıne gahbışisde ı'mrenbı vuxhesdemee Zasqa qavaales vukkan deş.
41 Dicsőséget emberektől nem nyerek.
İnsanaaşine axtı qı'ilqa, Zı axucar deş.
42 De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Zak'le şu vaats'anbı, vuşde yik'ee Allah ıkkiykıniy deşin.
43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.
Zı Yizde Dekkıne doyule qareeyir, şu Zı k'ane qa'a deş. Sa merna cune doyule qareene, şos mana ıkkiykanasda.
44 Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget nem keresitek, amely az egy Istentől van?
Şos sana-sang'vee şu axtı qav'u vukkan. Vorne sa Allahee şu axtı qav'iy şu t'abalcab ha'a deş. Məxüd, şosse nəxüd inyam ha'as əxəyee?
45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál, van, aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.
Şosqa həməxüd qımaylecen, Zı Dekkıne ögil şolqa taxsirniyxan gixhxhes. Şolqa taxsir gixhxhesda, şu umud haa'ana Mısa vorna.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert rólam írt ő.
Şu Mısal inyam hı'iynxhiy, Zalid ha'asınniy. Mang'veeyid Yizde hək'ee otk'uninniy.
47 Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?“
Şu Mısee otk'uninçilqad inyam hidya'axhee, Zı eyhençilqa nəxüd inyam ha'aye?
