János 13
1 A húsvét ünnepe előtt tudta Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, pedig szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
Hagi menina kinafinti zamare'nea knagu antahimiza (Pasova) ne'za nekna atupa higeno, Jisasi'a antahi'ne, ama mopa atreno Nefantega vania kna egeno, amage nentaza disaipol nagara, Agrama zamesi nezmantea zamo'a atupare ehanati'ne.
2 És vacsora közben, amikor az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
Jisasi'a amage' nentaza disaipol naga'ane ne'za nenegeno, Hankromo (Sata) Judas Iskarioti, Saimon nemofo rimpafi ha' vahe zamazampi komoru huno avrentesia antahi'zana eme ante'ne.
3 tudta Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki, és hogy ő az Istentől jött, és az Istenhez megy,
Hagi Jisasi'a antahi'ne, Nefa'a maka'zana Agri azampi ante'ne, Anumzamofonteti e'neankino, ete Anumzamofontega vugahie.
4 felkelt a vacsorától, levette a felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát.
Ne'za nenafinti otino, anakre ku'a zafi nenteno, tauri erino afafafi rugagino anakine.
5 Azután vizet töltött a medencébe, és mosni kezdte a tanítványok lábait és megtörölni a kendővel, amellyel körül van kötve.
Anante Jisasi'a zompafi ti taginteno, amage nentaza disaipol naga zamaga agafa huno sese huteno, afafafi rugagi'nea taurinu zamagia eriho'mu huzmante'ne.
6 Mikor pedig Simon Péterhez ment oda, az azt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábaimat?“
Anante Saimon Pitante aga sese hunte'naku egeno, agra Jisasinku anage hu'ne, Ramoka nagia sese hugahano?
7 Jézus válaszolt neki, és ezt mondta: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de később majd megérted.“
Higeno Jisasi'a kenona anage huno asmi'ne, Menima ama nehuazana kagra ontahi'nane, hianagi henka'a antahi ama' hugahane.
8 Péter ezt mondta neki: „Az én lábaimat nem mosod meg soha!“Jézus így felelt: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám.“ (aiōn g165)
Pita'a anage huno Jisasina asmi'ne, Kagra nagia sese osu'tfa hugahane! Higeno Jisasi'a anage huno kenona'a hu'ne, Nagra kagiama sese osanugenka, Nagranena omanigahane. (aiōn g165)
9 Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is!“
Higeno Saimon Pita'a anage huno Jisasina asmi'ne, Ramoka nagiarafana sesera osuo. Hianagi anazanke hunka nazane, nanune sese huo!
10 Jézus ezt mondta neki: „Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta, ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.“
Higeno Jisasi'a anage huno asmi'ne, Iza'o ko'ma tima fre'nemo'a, agiage sese hugahie. E'ina nehuno avu sese huno manigahie. Hanki kagra ko avu sese hu'nane, hianagi ana maka'mota avu sese osu'naze.
11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták!“
Na'ankure mago'mo komoru huno ha' vahe zamazampima avrentesimofona, Agra ko antahi'ne, e'ina hu'nea agafare, tamagra maka'mota avu sese osu'naze hu'ne.
12 Mikor azért megmosta lábukat, és a felsőruháját felvette, újra leülve, mondta nekik: „Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?
Anage huteno Jisasi'a zamagia sese huvaga rezmantete'no, Nakre ku'a erino mani'neno hu'nere umaniteno, Jisasi'a anage huno zamsmi'ne, Amazama tamagri'ma hunermantoana antahi'nazo?
13 Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
Tamagra Nagrikura rempi hurami Ne'ene, Rantie nehazana, tamagra tamage nehaze, Nagra ana nere.
14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Nagrama Rantimi manina, hurmasmi Ne'mona tmagia sese hunermantesugeta, tamagra nena anazanke huta rumokizmi zamagia, sese ohunte ahunte hiho.
15 Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.
Nagra hurmeri nehuanki, tamagranena anahu kna hutma rumokizmi'a zamagia sese huzmantegahaze.
16 Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.
Tamage hu'na Nagra nermasmue, kazokzo eri'za vahe'mo'a kva'amofona agateoregahie. Kema erino vnimo'a, katogema huntegeno vu'nemofona agateore'ne.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekszetek.
Tamagrama amazama keta antahita nehuta, anazama hanutma asomu erigahaze.
18 Nem mindnyájatokról szólok, én tudom, kiket választottam ki, hanem hogy beteljesedjék az Írás: »aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.«
Hagi nagrama nehuana makamotagura nosue, Nagra huhampri'noa vahera antahi'noe. Hianagi Anumzamofo avontafepi kre'nea nanekea eri knare hugahie. Nagrane breti nenemo ha' renantegahie huno kre'neana, hago avufga'a fore hugahie. (Sam-Zga 41:9)
19 Most mondom meg nektek, mielőtt megtörténne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.
Meninena Nagra anazana efore osu'nege'na neramasmue, anazama efore'ma hanigeta, tamagra tamentinti nehuta, ana nere hutma Nagrikura hugahaze.
20 Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.“
Tamage hu'na neramasmue, Nagrama huntesugeno vania vahe, avreno azeri so'e huntesimo'a, Nagri navareno nazeri so'e hunantegahie. Iza'o Nagri'ma nazeri so'e hanimo'a, Agra hunantege'na e'nomofo azeri so'e hugahie.
21 Mikor ezeket mondta Jézus, igen nyugtalankodott lelkében, s bizonyságot tett, és mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem.“
Hagi Jisasi'ma anage huvagama reteno, agu'amo kna nehigeno anage hu'ne, Tamage hu'na nermasmue, tamagripinti mago'mo ha' vahe azampina navre antegahie.
22 A tanítványok ekkor bizonytalankodva egymásra tekintettek, hogy kiről szól.
Hige'za amage nentaza disaipol naga'mo'za zamagra zamagra oge age nehu'za, inamo anara hunaku higeno nehie hu'za hu'naze.
23 Egy pedig az ő tanítványai közül Jézus keblén nyugodott, akit Jézus szeretett.
Anate amage' nentaza disaipol nagapinti, Jisasi'ma avesi nentemo, azantmaga kaziga tavaonte mani'ne.
24 Intett neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól.
Ana higeno Saimon Pita'a avesima nentea disaipol nera avame'name huno, Izanku Jisasi'a nehifi antahigenka ko huno asami'ne.
25 Az pedig Jézus kebelére hajolva, mondta neki: „Uram, ki az?“
Higeno anante avesima nentea ne'mo, Jisasi asumpi mase kantiteno, anage huno Agrira antahige'ne, Ramoka ana nera iza'e?
26 Jézus így felelt: „Az, akinek én a bemártott falatot adom.“És bemártva a falatot, adta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának.
Jisasi'a kenona anage hu'ne, Bretima sosifima rete'na amisuana e'i ana nere, nehuno bretia sosifi reteno, Saimon Iskarioti nemofo Judasina ami'ne.
27 És akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig ezt mondta neki: „Amit cselekszel, hamar cselekedd.“
Ana bretima netegeno, Sata'a havi avamumofo kvamo agu'afi ufre'ne. E'ina nehigeno Jisasi anage huno asmi'ne, Ina knazama hunaku'ma hnunka, kvune antenka huo.
28 Azt pedig senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta neki.
Mani'ne'za ne'za ne'naza vahe'mo'za, anama Judasinku'ma hia kea na'a agafare hu'nefi, antahi amara osu'naze.
29 Némelyek ugyanis azt állították, mivel az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre“, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.
Judasi zago taferote (bogisi) kva nehia neki'za, mago'amo'za antahi'zana mago'a upama hunona ne'za ome miza sege, amunte omne vahe, zago ome zaminogu Jisasi'a hunente hu'za zamagesa antahi'naze.
30 Az pedig, mihelyt a falatot elfogadta, kiment. Ekkor éjszaka volt.
Ana higeno, Judasi'a bretima nehana nehuno'a, atiramino megi'a vu'ne. (Ko hani hu'negeno ana hu'ne.)
31 Mikor pedig kiment, ezt mondta Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, az Isten dicsőült meg őbenne;
Judasi'ma megi'a vutegeno, Jisasi'a anage hu'ne, Menina Vahe'mofo Mofavremo ra agi erisigeno, Anumzamo'a ra agi Agriteti eri'nia kna ne-e.
32 ha pedig az Isten dicsőült meg őbenne, az Isten is megdicsőíti őt önmagában, és azonnal megdicsőíti őt.
Anumzamo ra agi Agriteti eritesuno'a, anazanke huno Anumzamo ra agi Agrira amigahie, nehuno hantaka'a ra agi amigahie.
33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amiként a zsidóknak megmondtam, hogy ahová én megyek, ti nem jöhettek, most néktek is mondom.
Hagi mofavre zagamota antahiho, Nagra osi'a knafi tamagra nena manigahue. Tamagra Nagrikura hakregahaze, Jiu mono kva vahera anankea ko zamasmi'noe. Meninena ana kege neramasamue, Nagrama inantega vanurega tamagra omegahaze.
34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Nagra kasefa kasege tamagrira neramue, Nagrama navesi neramantoa kna huta rumokizmia zmesinezmanteta, anahu kna hutma ovesinte avesinte hiho.
35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.“
Tamagrama mago'mofo ovesinte avesinte nehnage'za, maka vahe'mo'za nege'za, tamagra Nagri namage nentaza disaipol naga mani'naze hu'za hugahaze.
36 Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mégy?“Jézus így felelt: „Ahová én megyek, most énutánam nem jöhetsz, de később utánam fogsz jönni.“
Higeno Saimon Pita'a anage huno Jisasinkura hu'ne, Ramoka, kagra iga vunaku nehane? higeno Jisasi'a ana kenona'a huno, Nagrama vanurega, menina kagra navaririnka omegahane, hianagi kagra henka egahane.
37 Péter ezt mondta neki: „Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom érted!“
Higeno Pita'a anage Jisasinku hu'ne, Ramoke, na'a hanige'na nagra menina Kagri kmagera omegahue? Nagra Kagriteku hu'na frinaku menina tro nehue.
38 Jézus így felelt: „Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem.“
Higeno Jisasi'a kenona'a anage huno asami'ne, Nagriku hunka frigahano? Tamage hu'na negasamue, Nagrikura onke'noe hunka 3'a zupa vahane hutesankeno, henka kokoregea hugahie.
