János 10
1 „Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló.
Sannerliga, sannerliga säger jag eder: Hvilken icke går in genom dörrena i fårahuset, utan stiger annorstäds in, han är en tjuf, och en röfvare.
2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Men hvilken som går in genom dörrena, han är herden till fåren.
3 Ennek az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
För honom låter dörravården upp, och fåren höra hans röst; och sin egen får kallar han vid namn, och leder dem ut.
4 És mikor kiereszti a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Och när han hafver släppt sin egen får ut, går han för dem, och fåren följa honom efter; ty de känna hans röst.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.“
Men den främmande följa de icke, utan fly ifrå honom; ty de känna icke deras röst, som främmande äro.
6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.
Denna liknelsen sade Jesus till dem; men de förstodo icke hvad det var, som han sade dem.
7 Újra mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Åter sade Jesus till dem: Sannerliga, sannerliga säger jag eder: Jag är dörren för fåren.
8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.
Alle de som för mig komne äro, de äro tjufvar och röfvare; men fåren hörde dem intet.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Jag är dörren; hvilken som ingår igenom mig, han skall blifva salig; och skall ingå och utgå, och finna bet.
10 A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
Tjufven kommer icke, utan till att stjäla, slagta och förgöra; jag är kommen, på det de skola hafva lif, och öfvernog hafva.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Jag är den gode herden; den gode herden låter sitt lif för fåren.
12 A béres pedig nem igazi pásztor, neki a juhok nem tulajdonai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: a farkas elragadja azokat, és elszéleszti a juhokat.
Men den som lejder är, och icke är herden, hvilkom fåren icke tillhöra, ser ulfven komma, och öfvergifver fåren, och flyr; och ulfven bortrycker och förskingrar fåren.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Men den lejde flyr; ty han är lejd, och värdar intet om fåren.
14 Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.
Jag är den gode herden, och känner min får, och min känna mig;
15 Ahogyan ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
Såsom Fadren känner mig; och jag känner Fadren; och jag låter mitt lif för fåren.
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell vezetnem, hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy akol és egy pásztor.
Jag hafver ock annor får, som icke äro af detta fårahuset; dem måste jag ock draga härtill, och de skola höra min röst; och det skall varda ett fårahus och en herde.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Fördenskull älskar Fadren mig, att jag låter mitt lif, på det jag skall åter tagat igen.
18 Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én adom oda azt magamtól. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.“
Ingen tager det af mig; men jag låter det af mig sjelf; jag hafver magt att låta det, och jag hafver magt taga det igen. Detta budet fick jag af minom Fader.
19 Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
Då vardt åter en tvedrägt ibland Judarna, för detta talets skull.
20 Sokan mondták közülük: „Ördög van benne, és bolondozik, mit hallgattok reá?“
Månge af dem sade: Han hafver djefvulen, och är ursinnig; hvi hören I honom?
21 Mások azt mondták: „Ezek nem megszállott ember beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?“
Somlige sade: Sådana ord äro icke dens mans, som djefvulen hafver; icke kan djefvulen öppna de blindas ögon.
22 Jeruzsálemben pedig a templomszentelés ünnepe és tél volt.
Så vardt då i Jerusalem kyrkomessa; och det var vinter.
23 Jézus a templomban, Salamon tornácában járt.
Och Jesus gick i templena, i Salomos förhus.
24 Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“
Då kringhvärfde Judarna honom, och sade till honom: Huru länge förhalar du med oss? Säg oss fri, om du äst Christus.
25 Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Jesus svarade dem: Jag hafver sagt eder det, och I tron det icke; gerningarna, som jag gör i mins Faders Namn, de bära vittne om mig.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.
Men I tron det icke; ty I ären icke af min får, såsom jag sade eder.
27 Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.
Min får höra mina röst, och jag känner dem, och de följa mig;
29 Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.
Min Fader, som mig dem gifvit hafver, är store än alle; och ingen kan rycka dem utaf mins Faders hand.
30 Én és az Atya egy vagyunk.“
Jag och Fadren ärom ett.
31 Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
Då togo åter Judarna stenar, till att stena honom.
32 Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“
Jesus svarade dem: Jag hafver många goda gerningar bevist eder af minom Fader; för hvilka af dem stenen I mig?
33 A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“
Judarna svarade honom, och sade: För god gernings skull stene vi dig icke, utan för hädelsens skull; och att du, som äst en menniska, gör dig sjelf till Gud.
34 Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »én mondtam: istenek vagytok«?
Jesus svarade dem: Är icke skrifvet i edor lag: Jag sade, I ären gudar?
35 Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
Hafver han nu kallat dem gudar, till hvilka Guds ord skedde; och Skriften kan icke varda omintet;
36 akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
Och I sägen dock till honom, som Fadren helgat hafver, och sändt i verldena: Du häder Gud; derföre, att jag säger: Jag är Guds Son?
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem,
Gör jag icke mins Faders gerningar, så tror mig intet.
38 ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.“
Men gör jag dem, tror då gerningomen, om I icke viljen tro mig; på det I skolen förstå, och tro, att Fadren är i mig, och jag i honom.
39 Ismét meg akarták azért őt fogni, de kiment a kezük közül.
Åter foro de efter att gripa honom; och han gick utu deras händer.
40 Jézus újra elment, túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
Och drog åter bort på hinsidon Jordan, till det rummet der Johannes hade först döpt; och blef der.
41 És sokan mentek oda hozzá, és mondták, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János felőle mondott, igaz volt.
Och månge kommo till honom, och sade: Johannes gjorde intet tecken; men allt det Johannes om denna sagt hafver, är sant.
42 És sokan hittek ott ő benne.
Och trodde månge der på honom,
