János 10
1 „Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló.
Amen, amen pravím vám: Kdož nevchází dveřmi do ovčince ovcí, ale vchází jinudy, ten zloděj jest a lotr.
2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Ale kdož vchází dveřmi, pastýř jest ovcí.
3 Ennek az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
Tomuť vrátný otvírá, a ovce hlas jeho slyší, a on svých vlastních ovec ze jména povolává, a vyvodí je.
4 És mikor kiereszti a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
A jakž ovce své vlastní ven vypustí, před nimi jde, a ovce jdou za ním; nebo znají hlas jeho.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.“
Ale cizího nikoli následovati nebudou, ale utekou od něho; nebo neznají hlasů cizích.
6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.
To přísloví pověděl jim Ježíš, ale oni nevěděli, co by to bylo, což jim mluvil.
7 Újra mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Tedy opět řekl jim Ježíš: Amen, amen pravím vám: Že já jsem dveře ovcí.
8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.
Všickni, kolikož jich koli přede mnou přišlo, zloději jsou a lotři, ale neslyšely jich ovce.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Já jsem dveře. Skrze mne všel-li by kdo, spasen bude, a vejde i vyjde, a pastvu nalezne.
10 A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
Zloděj nepřichází, jediné aby kradl a mordoval a hubil; já jsem přišel, aby život měly, a hojně aby měly.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Já jsem ten pastýř dobrý. Dobrý pastýř duši svou pokládá za ovce.
12 A béres pedig nem igazi pásztor, neki a juhok nem tulajdonai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: a farkas elragadja azokat, és elszéleszti a juhokat.
Ale nájemník a ten, kterýž není pastýř, jehož nejsou ovce vlastní, vida vlka, an jde, i opouští ovce i utíká, a vlk lapá a rozhání ovce.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Nájemník pak utíká; nebo nájemník jest, a nemá péče o ovce.
14 Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.
Já jsem ten dobrý pastýř, a známť ovce své, a znajíť mne mé.
15 Ahogyan ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
Jakož mne zná Otec, tak i já znám Otce, a duši svou pokládám za ovce.
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell vezetnem, hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy akol és egy pásztor.
A mámť i jiné ovce, kteréž nejsou z tohoto ovčince. I tyť musím přivésti, a hlas můj slyšeti budou. A budeť jeden ovčinec a jeden pastýř.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Protož mne Otec miluje, že já pokládám duši svou, abych ji zase vzal.
18 Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én adom oda azt magamtól. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.“
Nižádnýť jí nebéře ode mne, ale já pokládám ji sám od sebe. Mám moc položiti ji, a mám moc zase vzíti ji. To přikázání vzal jsem od Otce svého.
19 Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
Tedy stala se opět různice mezi Židy pro ty řeči.
20 Sokan mondták közülük: „Ördög van benne, és bolondozik, mit hallgattok reá?“
A pravili mnozí z nich: Ïábelství má a blázní. Co ho posloucháte?
21 Mások azt mondták: „Ezek nem megszállott ember beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?“
Jiní pravili: Tato slova nejsou ďábelství majícího. Zdaliž ďábelství může slepých oči otvírati?
22 Jeruzsálemben pedig a templomszentelés ünnepe és tél volt.
I bylo posvícení v Jeruzalémě, a zima byla.
23 Jézus a templomban, Salamon tornácában járt.
I procházel se Ježíš v chrámě po síňci Šalomounově.
24 Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“
Tedy obstoupili jej Židé, a řekli jemu: Dokudž duši naši držíš? Jestliže jsi ty Kristus, pověz nám zjevně.
25 Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Odpověděl jim Ježíš: Pověděl jsem vám, a nevěříte. Skutkové, kteréž já činím ve jménu Otce svého, tiť svědectví vydávají o mně.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.
Ale vy nevěříte, nebo nejste z ovcí mých, jakož jsem vám pověděl.
27 Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.
Nebo ovce mé hlas můj slyší, a já je znám, a následujíť mne.
29 Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.
Otec můj, kterýž mi je dal, většíť jest nade všecky, a žádnýť jich nemůže vytrhnouti z ruky Otce mého.
30 Én és az Atya egy vagyunk.“
Já a Otec jedno jsme.
31 Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
Tedy zchápali opět kamení Židé, aby jej kamenovali.
32 Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“
Odpověděl jim Ježíš: Mnohé dobré skutky ukázal jsem vám od Otce svého. Pro který z těch skutků kamenujete mne?
33 A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“
Odpověděli jemu Židé, řkouce: Pro dobrý skutek tebe nekamenujeme, ale pro rouhání, totiž že ty, člověk jsa, děláš se Bohem.
34 Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »én mondtam: istenek vagytok«?
Odpověděl jim Ježíš: Však psáno jest v Zákoně vašem: Já jsem řekl: Bohové jste.
35 Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
Poněvadž ty nazval bohy, k nimžto řeč Boží stala se, a nemůžeť zrušeno býti Písmo,
36 akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
Kterakž tedy o mně, kteréhož posvětil Otec a poslal na svět, vy pravíte, že se rouhám, že jsem řekl: Syn Boží jsem?
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem,
Nečiním-liť skutků Otce svého, nevěřte mi.
38 ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.“
Pakliť činím, tedy byste pak mně nevěřili, aspoň skutkům věřte, abyste poznali a věřili, že Otec ve mně jest, a já v něm.
39 Ismét meg akarták azért őt fogni, de kiment a kezük közül.
Tedy opět hledali ho jíti, ale on vyšel z rukou jejich.
40 Jézus újra elment, túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
I odšel opět za Jordán na to místo, kdež nejprv Jan křtil, a pozůstal tam.
41 És sokan mentek oda hozzá, és mondták, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János felőle mondott, igaz volt.
I přišli k němu mnozí, a pravili: Jan zajisté žádného divu neučinil, ale všecko, cožkoli mluvil Jan o tomto, pravé bylo.
42 És sokan hittek ott ő benne.
A mnozí tam uvěřili v něho.
