Zsidókhoz 4
1 Amíg megvan az Ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, óvakodjunk, nehogy valaki közülünk lemaradjon erről.
Let us therefore fear, lest a promise being left [us] of entering into his rest, any of you should seem to come short of it.
2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miképpen azoknak, de nem használt nekik a hallott ige, mert nem párosították hittel azok, akik hallották.
For to us was the gospel preached, as well as to them: but the word which they heard did not profit them, not being mixed with faith in them that heard [it].
3 Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, amiképpen megmondta: „Megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba, “jóllehet munkáit a világ teremtése óta befejezte.
For we who have believed do enter into rest, as he said, As I have sworn in my wrath, if they shall enter into my rest: although the works were finished from the foundation of the world.
4 Mert valahol a hetedik napról így szólt: „Munkája után megnyugodott Isten a hetedik napon.“
For he spoke in a certain place of the seventh [day] on this wise, And God rested the seventh day from all his works.
5 Majd ismét: „Nem mennek be az én nyugodalmamba.“
And in this [place] again, If they shall enter into my rest.
6 Mivel áll az, hogy némelyek bemennek abba, azok viszont, akiknek először hirdettetett az evangélium nem mentek be engedetlenségük miatt,
Seeing therefore it remaineth that some must enter into it, and they to whom it was first preached entered not because of unbelief:
7 ismét meghatároz egy napot. Dávid által annyi idő múltán így szól, amint előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.“
(Again, he limiteth a certain day, saying in David, To-day, after so long a time; as it is said, To-day, if ye will hear his voice, harden not your hearts.
8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugodalomba, nem szólna azután egy másik napról.
For if Jesus had given them rest, then he would not afterward have spoken of another day.
9 Ezért még van szombatnapi nyugalom Isten népe számára.
There remaineth therefore a rest to the people of God.
10 Mert aki bement Isten nyugodalmába, az maga is megnyugodott munkájától, mint Isten a magáétól.
For he that hath entered into his rest, he also hath ceased from his own works, as God [did] from his.)
11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy senki se essék el a hitetlenség hasonló példája szerint.
Let us labor therefore to enter into that rest, lest any man fall after the same example of unbelief.
12 Mert Isten beszéde élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, és áthatol a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szív indulatait.
For the word of God [is] living, and powerful, and sharper than any two-edged sword, piercing even to the dividing asunder of soul and spirit, and of the joints and marrow, and [is] a discerner of the thoughts and intents of the heart.
13 Nincs olyan teremtmény, amely nyilvánvaló ne lenne előtte, sőt mindenki mezítelen és leplezetlen az ő szemei előtt. Neki tartozunk számadással.
Neither is there any creature that is not manifest in his sight: but all things [are] naked and opened to the eyes of him with whom we have to do.
14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.
Seeing then that we have a great High Priest, that hath passed into the heavens, Jesus the Son of God, let us hold fast [our] profession.
15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt,
For we have not a high priest who cannot be touched with the feeling of our infirmities; but who was in all points tempted as [we are], [yet] without sin.
16 járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmasságot nyerjük, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.
Let us therefore come boldly to the throne of grace, that we may obtain mercy, and find grace to help in time of need.
