Zsidókhoz 1
1 Miután Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által,
Fordom talade Gud ofta, och i mångahanda måtto, till fäderna, genom Propheterna;
På det yttersta i dessa dagar hafver han talat till oss genom Sonen; hvilken han satt hafver till arfvinga öfver all ting; genom hvilken han ock verldena gjort hafver; (aiōn g165)
3 aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felségnek jobbjára ült,
Hvilken, efter han är hans härlighets sken, och hans väsendes rätta beläte, och bär all ting med sitt kraftiga ord, och hafver rensat våra synder genom sig sjelf, sitter han på majestätsens högra sido i höjdene;
4 annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.
Så mycket bättre vorden än Änglarne, som han för dem högre Namn ärft hafver.
5 Mert kinek mondta valaha is az angyalok közül: „Én fiam vagy te, én ma szültelek téged?“Vagy ezt: „Én leszek neki atyja, és ő lesz nekem fiam?“
Ty till hvilken af Änglarna hafver han någon tid sagt: Du äst min Son, i dag hafver jag födt dig? Och åter: Jag skall vara hans Fader, och han skall vara min Son?
6 Amikor pedig behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: „Imádják őt az Isten angyalai.“
Och åter, då han införer den förstfödda i verldena, säger han: Och alle Guds Änglar skola tillbedja honom.
7 Az angyalokról így szól: „Az angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává.“
Men om Änglarna säger han: Han gör sina Änglar andar, och sina tjenare eldslåga.
8 Ámde a Fiúról így: „A te királyi széked, ó, Isten, megáll örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája. (aiōn g165)
Men till Sonen: Gud, din stol varar ifrån evighet till evighet; dins rikes spira är en rättvis spira. (aiōn g165)
9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot, ezért felkent téged az Isten, a te Istened, öröm olajával társaid fölé.
Du hafver älskat rättfärdighetena, och hatat orättfärdighetena; derföre hafver Gud, din Gud smort dig med glädjens oljo, mer än dina medbröder.
10 Uram, te kezdetben alapítottad a földet és a te kezed alkotása az ég.
Och du, Herre, grundade jordena af begynnelsen, och himlarna äro dina händers verk.
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,
De skola förgås; men du skall blifva, och de skola alle föråldras såsom ett kläde;
12 palásként összehajtod azokat, te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el.“
Och såsom en klädnad skall du förvandla dem, och de varda förvandlade; men du blifver densamme, och din år hafva ingen ända.
13 Melyik angyalnak mondta: „Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.“
Men till hvilken af Änglarna hafver han någon tid sagt: Sätt dig på mina högra hand, tilldess jag lägger dina fiendar dig till en fotapall?
14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?
Äro de icke allesammans tjensteandar, utsände till tjenst för deras skull, som salighetena ärfva skola?
