Apostolok 7
1 A főpap pedig megkérdezte: „Vajon tényleg így vannak-e ezek a dolgok?“
Titia maha purohit pora hudise, “Etu kotha khan hosa ase?
2 Ő pedig ezt mondta: „Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban lakott,
Titia Stephen koise, “Bhai khan aru baba khan, moi laga kotha huni bhi: Isor laga mohima baba Abraham logote ahise jitia tai Mesopotamia te thakise, tai Haran te nathaka age pora;
3 és mondta neki: »Eredj ki a földedből és a te nemzetséged közül, és gyere arra a földre, amelyet mutatok neked.«
aru taike koise, ‘Tumi laga mati aru ghor manu khan pora ulai jabi, aru moi jun jaga tumike dikha bo ta te jabi.’
4 Akkor kiment a káldeusok földjéből, és Háránban lakott. Miután pedig meghalt az atyja, kihozta onnan erre a földre, amelyen ti most laktok.
Titia Abraham pora Chaldea laga desh chari kene Haran te thaki jaise; aru tai laga baba mora pichete, Isor pora taike etu jagate loi anise, jun jagate tumikhan etiya thaki ase.
5 Nem adott neki abban örökséget, még egy talpalatnyi földet sem, de azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul, és utódainak, holott nem is volt neki gyermeke.
Kintu Tai taike etu jaga diya nai, tai laga theng rakhibole bhi diya nai. Kintu Isor pora taike aru tai laga khandan ke, ekta jaga dibo koi kene kosom dise, tai laga bacha nathaka hoilebi.
6 Az Isten pedig azt mondta neki, hogy az utódai zsellérek lesznek idegen földön, és szolgaság alá vetik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig őket.
Kintu Isor pora taike eneka koise, tai laga khandan khan dusra desh te alag manu hoi kene thakibo, aru etu jaga laga manu khan taikhan ke nokor bonai rakhibo aru charsoh saal tak bisi dukh dibo.
7 De azt a népet, amelynek szolgálnak, megítélem, mondta az Isten, ők pedig ezek után kijönnek, és szolgálnak nekem ezen a helyen.
‘Aru,’ Isor koise, ‘jun jati taikhan ke nokor banabo, utu jati khan ke moi bisar koribo, titia taikhan ulai ahi kene moike etu jagate mohima koribo.’
8 És a körülmetélés szövetségét adta neki: és így nemzette Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, és Izsák Jákobot, és Jákob a tizenkét pátriárkát.
Titia Isor pora Abraham ke sunnot laga kosom dise, titia Abraham, Isaac laga baba hoise aru ath-dinte Isaac ke sunnot korise; aru Isaac pora Jacob laga baba hoise, aru Jacob pora baroh ta bacha paise aru etu khandan laga baba hoise.
9 A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,
Kintu Joseph laga bhai khan tai uporte ke suku jolise, aru taike Egypt te bikiri kori dise; kintu Isor tai logote thakise.
10 megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvességet és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, aki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állította.
Aru Isor pora tai laga dukh sob pora bachai loise. Tai laga gyaan pora Egypt raja Pharaoh laga mon jiti loise, aru raja pora taike Egypt aru tai laga ghor uporte Governor bonai dise.
11 Egyiptom és Kánaán egész földjére pedig éhínség következett, és nagy nyomorúság, és a mi atyáink nem találtak eledelt.
Titia Egypt aru Canaan desh te akaal ahise, aru bisi dukh paise, aru amikhan laga baba khan khabole panai.
12 Amikor pedig meghallotta Jákob, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte először a mi atyáinkat.
Kintu jitia Jacob hunise Egypt te dhaan ase koi kene, tai amikhan laga baba khan ke ta te pathaise.
13 Második alkalommal fölismerték Józsefet testvérei, és a fáraó megtudta József származását.
Aru dusra bar Joseph nijor bhai khan ke tai kun ase utu janibole dise, aru Pharaoh bhi Joseph laga ghor manu khan ke jani loise.
14 József elküldve, magához hívatta atyját, Jákobot és az egész hetvenöt lélekből álló rokonságát.
Titia Joseph tai laga kokai khan logote manu pathai kene Jacob aru tai logote pachatar jonke loi kene Egypt te anibole pothaise.
15 Elment tehát Jákob Egyiptomba, és meghalt ő és a mi atyáink is.
Titia Jacob Egypt te jaise, Jacob aru amikhan laga baba khan sob ta te morise.
16 Elvitték őket Sikembe, és abba a sírba helyezték el, melyet Ábrahám vett ezüstpénzen, Emórnak, a Sikem atyjának fiaitól.
Aru taikhan laga mora gaw to Shechem te loijai kene kote Abraham pora Hamor bacha khan logote poisa dikene mati kini rakhise ta te kobor dise.
17 Amikor pedig közeledett az ígéret ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnövekedett a nép, és megsokasodott Egyiptomban.
Jitia Isor pora Abraham logote kosom khai kene rakha homoi ahise- etu kosom juntu Isor he Abraham logote korise- Egypt te manu bisi hoi jaise.
18 Egészen addig, míg egy másik király nem lett, aki nem ismerte Józsefet.
Joseph ke najana ekjon raja Egypt te ulaise.
19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánt, nyomorgatta atyáinkat, hogy csecsemőiket tegyék ki, hogy életben ne maradjanak.
Tai amikhan laga manu ke thogai dise, aru jiman notun jonom huwa bacha khan ase taikhan ke ulai anibole koise ta te taikhan eitu khan ke jinda thaki bole nadibo.
20 Ekkor született Mózes, aki ékes volt az Isten előtt. Három hónapig atyja házában tartották.
Etu homoi te Moses jonom hoise; tai Isor nimite bisi sundur thakise, aru taike tin mohina tak tai baba ghor te rakhise.
21 Amikor pedig kitették, a fáraó leánya vette fel, és nevelte fel őt a saját fia gyanánt.
Kintu jitia taike bahar te rakhise, Pharaoh laga swali pora taike loi kene nijor bacha nisena palise.
22 Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére megtanították, és hatalmas volt beszédben és cselekedetben.
Aru Moses ke Egypt laga gyaan aru niyom sob sikhai dise, aru tai kotha aru kaam te bhi bisi takot thakise.
23 Amikor pedig a negyvenedik évét betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait.
Kintu jitia tai chalis saal hoi jaise, tai nijor Israel bhai khan ke lok kori bole mon korise.
24 Amikor látta, hogy egyiket bántalmazzák, oltalmába vette, és az egyiptomi embert megölve, bosszút állt azért, akit bántottak.
Aru ek din, jitia Israel manu ekjon ke dukh pai thaka dikhise, Moses etu manu ke modot kori bole jaise, aru etu dikhi kene Moses pora etu Egypt manu ke morai dise.
25 Azt gondolta, hogy atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg.
Tai bhabisele, tai laga bhai khan bujhi bo paribo, Isor he taikhan ke bachai dibo nimite taike pathaise, kintu taikhan etu bujhi bo para nai.
26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és békességre intette őket: Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bosszantjátok egymást?
Aru dusra dinte duijon Israel manu jhagara kori thaka homoi te tai ponchise, aru ekjon-ekjon logote shanti rakhibole koise, ‘Bhai khan, kele nijor bhai kokai majote jhagara kori ase?’
27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasította őt magától, ezt mondva: »Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
Kintu jun tai usorte manu logot jhagara kori thakise, Moses ke pichete dhakai kene, koise, ‘Tumike kun pora amikhan uporte hukum chola bole dise?
28 Csak nem akarsz engem is megölni, ahogyan megölted tegnap az egyiptomit?«
Juwa kali ekjon Egypt manu ke morai diya nisena, moike bhi mora bole mon ase?’
29 Erre a beszédre azután Mózes elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.
Etu kotha huni kene Moses polai jaise, aru Median laga desh te alag desh manu hoi kene thaki jaise, aru ta te tai duita chokra bacha laga baba hoi jaise.
30 Negyven esztendő elteltével az Úr angyala megjelent neki a Sínai hegy pusztájában csipkebokornak tüzes lángjában.
Aru jitia chalis saal paar hoi jaise, Probhu laga sorgodoth Sinai Pahar laga jongol te jui nisena kori kene tai usorte ahise.
31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozott azon, amit látott. Amikor pedig oda ment, hogy megszemlélje, az Úr szava szólt hozzá:
Jitia Moses jui dikhise, tai etu dikhi kene bisi asurit hoise, aru usor pora sabole jaise, titia Probhu laga awaj hunise.
32 »Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, és Jákobnak Istene.« Mózes pedig megrémült, és nem mert odanézni.
‘Moi tumi laga baba khan laga Isor ase, Abraham, Isaac aru Jacob laga Isor.’ Titia Moses kapi kene bhoi pora ta te phale sabole para nai.
33 Az Úr pedig ezt mondta neki: »Oldozd le sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.
Titia Probhu taike koise, ‘Tumi laga theng pora juta ulai rakhi dibi, kelemane kuntu jagate tumi khara ase etu jaga Pobitro ase.
34 Megláttam népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és fohászkodásukat meghallgattam, és azért szálltam le, hogy őket megszabadítsam. Most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba.«
Ami laga manu khan Egypt te dukh kori thaka Moi dikhise, aru taikhan kandi thaka awaj hunise, aru taikhan ke bacha bole nimite Moi ahise; etu karone ahibi, Moi tumike Egypt te pathabo.’
35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak ezt mondva: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldte el angyala által, aki megjelent neki a csipkebokorban.
Etu Moses, junke Israel manu khan pora grohon kora nai, tai koise, ‘Kun he tumike moi khan uporte cholawta koribo dise?’- Tai ekjon thakise junke Isor pora cholawta bonaise aru bachai dibole nimite pathaise- aru sorgodoth hath pora Moses ke jongol te dikhai dise.
36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén, és a Vörös tengeren és a pusztában negyven esztendeig.
Moses pora he Egypt pora taikhan ke ulai anise, aru sob asurit kaam khan Egypt laga matite dikhai thakise aru Ghar laga Samundar te, aru jongol majot pora taikhan ke chalis saal tak cholai kene loi jaise.
37 Ez az a Mózes, aki Izrael fiainak ezt mondta: »Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, testvéreitek közül, mint engem: őt hallgassátok.«
Etu Moses he ase, jun Israel khan ke koise, ‘Isor pora tumikhan nimite tumikhan laga bhai kokai khan majot pora ekjon moi nisena bhabobadi ulai dibo.’
38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben, a pusztában a Sínai hegyen vele beszélő angyallal és atyáinkkal, aki az élő igéket vette át, hogy nekünk adja.
Etu tai ase, jongol te thaka homoi te, Sinai Pahar te sorgodoth logot kotha korise, aru kun amikhan baba laga baba khan logot asele, aru utu tai ase jun pora jinda kotha paikene amikhan ke ponchai dise.
39 Neki nem akartak engedni atyáink, hanem eltaszították maguktól, és szívükben Egyiptom felé fordultak,
Etu manu laga kotha moi khan laga baba laga baba khan mani bole mon kora nai, kintu taike hatai dise, aru taikhan laga mon Egypt phale jai jaise.
40 és ezt mondták Áronnak: »Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, aki minket Egyiptom földjéről kihozott, nem tudjuk, mi történt.«
Aru Aaron koise, ‘Amikhan nimite murti khan bonai dibi jun amikhan ke loi kene age jabo. Aru etu Moses, jun he amikhan ke Egypt pora loi anise, taike ki hoise amikhan najane.’
41 És borjút csináltak azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezeik alkotásában.
Titia taikhan ekta goru bacha bonaise, aru hath pora bona laga murti ke kiba ani kene boli dise, aru khushi manai thakise.
42 Az Isten pedig elfordult tőlük, és hagyta, hogy az ég seregének szolgáljanak, amint meg van írva a próféták könyvében: »Vajon áldozati állatokat És áldozatokat hoztatok-e nékem negyven esztendeig a pusztában, Izraelnek háza?
Kintu Isor taikhan ke chari kene akas aru tara khan ke puja kori bole dise, jineka bhabobadi khan laga kitab te likha ase, ‘Tumikhan moike janwar laga boli diya nai Chalis saal jongol te thaka homoi te, tumi Israel manu khan kotha manise?
43 Ellenkezőleg, inkább hordoztátok a Molok sátrát, és a ti isteneteknek, Romfának csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilonon túlra.«
Apuni khan Molech laga tambu ke mani loise, Aru tumikhan laga bhagwan Rephan laga tara bhi, aru murti bonai kene puja kori bole loi jaise karone: Moi tumikhan ke Babylon pora bisi dur te loi rakhidibo.’
44 A Szövetség sátra a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, amelyet látott.
Ami laga baba laga baba khan logot sakhi laga tambu ase, jineka taike dikhaise jongol te, tineka bona bole koise, aru thik tineka bonai loise.
45 Amelyet atyáink átvéve, be is hoztak Józsuéval, mikor birtokba vették a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink színe elől, egészen Dávid idejéig.
Etu ase tombu ghor juntu amikhan baba khan pora paikene Joshua hath pora loi yate anise, jitia taikhan desh khan ke gheri loi kene kabja kori loise, jun khan Isor he amikhan laga baba khan usor pora khedai dise, aru David raja laga homoi tak thakise,
46 Ő kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének,
jun Isor itcha te paise, tai mangise Jacob laga Isor ke thaki bole ekta jagah karone.
47 de a házat Salamon építette neki.
Kintu Solomon he Isor karone ekta ghor bonai dise.
48 A Magasságos azonban nem kézzel épített templomokban lakik, amint a próféta mondja:
Kintu, Mohan Isor to manu pora bonai diya ghor te nathake, bhabobadi pora kowa nisena,
49 »A menny nékem a trónom, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya. Milyen házat építhettek nékem? – azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
‘Sorgo to Ami laga singhason, aru prithibi Ami laga theng rakha jaga. Probhu koise, tumi Moi karone ghor bonai dibo? Aru Ami laga aram kora jaga to kote hobo?
50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?«
Moi he nijor hath pora etu sob bona nai naki?’
51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek, ugyan úgy, mint atyáitok.
Tumikhan phutani aru mon aru kaan te sunnot nakora khan, tumikhan Pobitro Atma laga hinsa kori thake, tumikhan baba laga baba khan kori aha nisena, tineka apuni khan bhi kore.
52 A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Megölték azokat, akik eleve hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek.
Eneka kun bhabobadi ase junke tumikhan laga baba pora dukh diya nai? Taikhan pora ahibole thaka Dharmik Jon Jisu laga kotha kowa manu khan ke bhi morai dise, aru tumikhan bhi morai diya aru thogai diya khan hoi jaise,
53 A törvényt angyalok közvetítésével vettétek, de nem tartottátok meg.“
Tumikhan sorgodoth khan pora diya Isor laga niyom luwa khan, hoilebi tumikhan manibo para nai.”
54 Amikor pedig ezeket hallották, szívüket elöntötte a düh, és fogaikat vicsorgatták ellene.
Jitia taikhan etu kotha hunise, sabha laga manu khan monte bisi khong hoise, aru dath kamuri kene Stephen uporte khong uthise.
55 Mivel pedig eltelt Szentlélekkel, föltekintett a mennybe, és látta Isten dicsőségét, és Jézust az Istennek jobbja felől állni,
Kintu tai Pobitro Atma te bhorta hoi kene, sorgote saise, aru Isor laga mohima aru Jisu to Isor laga dyna hath phale khara thaka dikhi paise.
56 és ezt mondta: „Íme, látom az egeket megnyílni, és az Emberfiát az Isten jobbja felől állni.“
Stephen pora hala kori kene koise, “Sabi, sorgo khuli thaka dikhi ase, aru Manu laga Putro Isor laga dyna hath phale khara kori ase.”
57 Ekkor hangosan felkiáltottak, füleiket bedugták, és egy akarattal rárohantak,
Titia taikhan untcha awaj pora hala korise, aru kaan bondh kori kene sob eke logot tai usorte polai ahise.
58 kiűzték a városon kívül, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
Aru taikhan taike sheher bahar te loijai kene taike pathor mari dise, aru gawahi khan taikhan laga kapra loise aru jawan manu ekjon naam Saul laga bhori te rakhise.
59 Megkövezték tehát Istvánt, aki így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!“
Aru taikhan jitia Stephen ke pathor mari thakise, tai Isor ke mati kene koise, “Probhu Jisu, moi laga Atma loi lobi.”
60 Térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! És ezt mondva, elaludt.“
Titia tai athukarikena jor awaj pora koise, “Probhu, taikhan ke etu paap laga bisar nokoribi.” Etu koi kene tai ghumai jaise.
