Apostolok 22
1 „Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg beszédemet, amellyel most magamat előttetek mentem.“
“Brothers and fathers, listen to the defense I now make to you.”
2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájuk, még inkább nyugalmat tanúsítottak. És ezt mondta:
When they heard that he was addressing them in the Hebrew language, they became even more quiet. Then he said,
3 „Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, éspedig ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábainál tanítottak az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó voltam az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma.
“I am a Jewish man, born in Tarsus of Cilicia, but brought up in this city at the feet of Gamaliel and instructed according to the strict manner of the law of our fathers, being zealous for God, just as all of you are today.
4 Ezt a tanítást üldöztem mindhalálig, megkötöztem és börtönbe vetettem mind férfiakat, mind nőket.
I persecuted this Way to the death, binding both men and women and putting them in prison,
5 A főpap is bizonyságom nekem, és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam a testvérekhez mikor Damaszkuszba mentem, hogy az odavalósiakat is elfogva Jeruzsálembe hozzam, hogy bűnhődjenek.
as the high priest can testify about me, along with the whole council of elders. From them I received letters to the brothers in Damascus and then made my way there to make arrests and bring the prisoners back to Jerusalem to be punished.
6 Történt pedig, hogy amint mentünk, és közeledtünk Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
“About noon, as I was going along and drawing near to Damascus, a great light from heaven suddenly flashed around me.
7 Leestem a földre, és hangot hallottam, amely azt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
Then I fell to the ground and heard a voice saying to me, ‘Saul, Saul, why are yoʋ persecuting me?’
8 Én pedig megkérdeztem: Kicsoda vagy, Uram? És ő ezt mondta nekem: Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te kergetsz.
I answered, ‘Who are yoʋ, Lord?’ He said to me, ‘I am Jesus of Nazareth, whom yoʋ are persecuting.’
9 Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták és megrémültek, de annak hangját, aki nekem szólt, nem hallották.
Those who were with me saw the light and were afraid, but they did not understand the voice of the one who was speaking to me.
10 Én pedig ezt mondtam: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig ezt mondta nekem: Kelj fel és menj el Damaszkuszba, ott megmondják neked mindazt, amit Isten elrendelt, hogy véghez vigyed.
Then I said, ‘What should I do, Lord?’ The Lord said to me, ‘Rise and go to Damascus, and there yoʋ will be told about all that has been appointed for yoʋ to do.’
11 Mivel pedig nem láttam annak a világosságnak a ragyogása miatt, akik velem voltak kézen fogva vezettek, és elmentem Damaszkuszba.
But since I could not see because of the brightness of that light, I was led by the hand by those who were with me, and went into Damascus.
12 Egy bizonyos Anániás pedig, aki a törvény szerint istenfélő férfiú, aki mellett az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
“Now a certain Ananias, a devout man according to the law, who was well spoken of by all the Jews dwelling there,
13 eljött hozzám, mellém állt, és ezt mondta nekem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én abban a szempillantásban reá tekintettem.
came and stood beside me. He said to me, ‘Brother Saul, receive yoʋr sight,’ and in that very hour I received my sight and saw him.
14 Ő pedig ezt mondta: A mi atyáinknak Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő szájából.
Then he said, ‘The God of our fathers has appointed yoʋ to know his will, to see the Righteous One, and to hear the voice coming from his mouth.
15 Mert tanúbizonysága leszel neki minden embernél arról, amiket láttál és hallottál.
For yoʋ will be his witness to all people of what yoʋ have seen and heard.
16 Most azért miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet, segítségül hívva az Úrnak nevét.
And now why do yoʋ delay? Rise and be baptized, and wash away yoʋr sins, calling upon the name of the Lord.’
17 Történt pedig, hogy mikor Jeruzsálembe visszatértem, és imádkoztam a templomban, elragadtattam lélekben,
“When I returned to Jerusalem and was praying at the temple, I fell into a trance
18 és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam szóló tanúbizonyságtételedet.
and saw the Lord saying to me, ‘Make haste and get out of Jerusalem quickly, for they will not accept yoʋr testimony about me.’
19 Én pedig ezt mondtam erre: Uram, ők maguk tudják, hogy én börtönbe vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem azokat, akik hittek benned.
So I said, ‘Lord, they know that in every synagogue I imprisoned and beat those who believe in yoʋ.
20 És amikor a te mártírodnak, Istvánnak vérét kiontották, én is ott álltam, és helyeseltem az ő megölését, és azoknak köntösét őriztem, akik őt megölték.
And when the blood of yoʋr witness Stephen was being shed, I myself stood there approving of his execution as I watched over the cloaks of those who were killing him.’
21 De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged a pogányok közé.“
Then the Lord said to me, ‘Go, for I will send yoʋ far away to the Gentiles.’”
22 Eddig a szóig hallgatták őt, de most felemelték szavukat: „Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem illik neki élnie.“
The crowd listened to Paul until he made this statement, but then they lifted up their voices and said, “Away with this man from the earth! For he should not be allowed to live.”
23 Amikor pedig azok kiabáltak, köntösüket elhányták és port szórtak a levegőbe,
As they were crying out, throwing off their cloaks and flinging dust into the air,
24 megparancsolta az ezredes, hogy vigyék a várba, s korbácsütésekkel vallassák ki, hogy megtudhassa, miért kiabáltak úgy reá.
the commander ordered Paul to be brought into the barracks, saying that he should be examined by flogging, to find out the reason why they were shouting at him in this way.
25 Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, Pál az ott álló századosnak ezt mondta: „Vajon szabad-e nektek római embert, akit el nem ítéltek, megostorozni?“
But as one of the soldiers was stretching Paul out with the straps, Paul said to the centurion standing nearby, “Is it lawful for you to whip a Roman citizen without a proper trial?”
26 Miután pedig ezt meghallotta a százados, elment és jelentette az ezredesnek ezt mondva: „Vigyázz, hogy mit akarsz tenni, mert ez az ember római.“
When the centurion heard this, he went and reported it to the commander, saying, “Consider what yoʋ are about to do, for this man is a Roman citizen.”
27 Erre odament hozzá az ezredes, és ezt mondta neki: „Mondd meg nekem, te római vagy-e?“Ő pedig mondta: „Az vagyok.“
So the commander went over and said to Paul, “Tell me, are yoʋ a Roman citizen?” He said, “Yes.”
28 Az ezredes erre így felelt: „Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot.“Pál pedig mondta: „Én pedig benne is születtem.“
The commander responded, “I acquired this citizenship with a large sum of money.” Paul said, “But I am a citizen by birth.”
29 Ekkor azonnal félreálltak tőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megértette, hogy római, és megkötöztette őt.
So those who were about to examine him immediately drew back, and the commander was afraid when he realized that Paul was a Roman citizen and that he had bound him.
30 Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot, hogy mivel vádolják a zsidók, feloldatta bilincseiből, és megparancsolta, hogy a főpapok az egész tanácsukkal együtt menjenek hozzá. Pált pedig levezettette és eléjük állította.
So the next day, wishing to know for certain why Paul was being accused by the Jews, the commander released him from his bonds and commanded the chief priests and their entire Sanhedrin to come. Then he brought Paul down and had him stand before them.
