Apostolok 2
1 Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.
In ko je popolnoma prišel Binkoštni dan, so bili vsi soglasni na enem kraju.
2 És nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése keletkezett, és eltöltötte az egész házat, ahol ültek.
In nenadoma je prišel z neba šum kakor besneč mogočen veter ter napolnil vso hišo, kjer so sedeli.
3 Kettős tüzes nyelvek jelentek meg előttük, és mindegyikükre ráereszkedtek.
In prikazali so se jim razcepljeni jeziki, podobni ognjenim ter sedli na vsakogar izmed njih.
4 Megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és kezdtek más nyelveken szólni, amint a Lélek adta nékik, hogy szóljanak.
In vsi so bili izpolnjeni s Svetim Duhom in začeli so govoriti z drugimi jeziki, kakor jim je Duh dajal izgovarjati.
5 Ekkor Jeruzsálemben laktak zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül valók, melyek az ég alatt vannak.
V Jeruzalemu pa so prebivali Judje, predani možje, iz vsakega naroda pod nebom.
6 Miután pedig ez a zúgás keletkezett, egybegyűlt a sokaság, és megzavarodott, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallotta őket szólni.
Torej, ko se je to razglasilo naokoli, so prišle skupaj množice in bili so zbegani, zato ker jih je vsakdo slišal govoriti v svojem lastnem jeziku.
7 Mindnyájan elálmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: „Nem Galileából valók-e ezek mindnyájan, akik beszélnek?
In vsi so bili osupli ter se čudili in drug drugemu govorili: »Glejte, ali niso vsi ti, ki govorijo, Galilejci?
8 Hogyan halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
In kako mi vsakega človeka slišimo v svojem lastnem jeziku, kjer smo bili rojeni?
9 Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
Parti in Medijci in Elámci in prebivalci v Mezopotamiji in v Judeji in Kapadokiji, v Pontu in Aziji,
10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának tartományaiban lakunk, mely Ciréné mellett van, és a Rómából jöttek, akár zsidók, akár prozeliták,
Frigiji in Pamfiliji, v Egiptu in v libijskih krajih okoli Cirene in tujci iz Rima, Judje in spreobrnjenci,
11 krétaiak és arabok, halljuk, amint a mi nyelvünkön hirdetik az Istennek felséges dolgait.“
Krečani in Arabci, mi jih v svojih jezikih slišimo govoriti čudovita Božja dela.«
12 Elálmélkodtak mindnyájan, és zavarban voltak, és egymásnak ezt mondták: „Vajon mi akar ez lenni?“
In vsi so bili osupli in bili so v dvomu, govoreč drug drugemu: »Kaj to pomeni?«
13 Mások pedig csúfolódva ezt mondták: „Édes bortól részegedtek meg.“
Drugi so zasmehljivo rekli: »Ti ljudje so polni novega vina.«
14 Péter azonban előállt a tizeneggyel, felemelte hangját, és így szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul, és hallgassátok meg beszédemet!
Vendar je Peter, ko je javno nastopil z enajsterimi, povzdignil svoj glas in jim rekel: »Vi ljudje iz Judeje in vsi vi, ki prebivate v Jeruzalemu, to vam bodi znano in prisluhnite mojim besedam,
15 Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van,
kajti ti niso pijani, kakor vi mislite, glede na to, da je šele tretja dnevna ura.
16 hanem ez az, amit megmondott Jóel próféta:
Ampak to je to, kar je bilo rečeno po preroku Joélu:
17 »És az utolsó napokban, – ezt mondja az Isten –, kitöltöm az én Lelkemet minden testre: és fiaitok és leányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, és a vének álmokat álmodnak.
›In zgodilo se bo v poslednjih dneh, govori Bog: ›Izlil bom od svojega Duha na vse meso, in vaši sinovi in vaše hčere bodo prerokovali in vaši mladeniči bodo videli videnja in vaši starci bodo sanjali sanje;
18 Az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltöm Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
in na svoje služabnike in na svoje pomočnice bom v tistih dneh izlil od svojega Duha in bodo prerokovali;
19 És csodákat teszek az égben odafenn, jeleket a földön idelenn: vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
in pokazal bom čudeže zgoraj na nebu in znamenja spodaj na zemlji: kri in ogenj in dimne meglice;
20 A nap sötétséggé változik, a hold vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és fényes napja.
sonce se bo spremenilo v temo in luna v kri, preden pride ta veliki in opazni dan Gospodovega prihoda.
21 És mindenki, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.«
In zgodilo se bo, da kdorkoli se bo skliceval na Gospodovo ime, bo rešen.‹‹
22 Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket a beszédeket: A Názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket általa cselekedett Isten közöttetek, amint magatok is tudjátok,
Vi, možje Izraelci, prisluhnite tem besedam. Jezus Nazarečan, mož med vami, po čudežnih močeh, čudežih in znamenjih potrjen od Boga, ki jih je Bog po njem storil v sredi med vami, kakor tudi vi sami veste;
23 azt, aki Istennek elhatározásából és rendeléséből adatott halálra, megragadva, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek.
njega, ki je bil izročen po določeni nameri in vnaprejšnjem védenju Boga, ste vi prijeli in po zlobnih rokah križali ter umorili,
24 De az Isten feltámasztotta, a halál fájdalmait megoldva, mert lehetetlen volt, hogy az őt fogva tartsa.
ki ga je Bog dvignil in odvezal bolečin smrti; ker ni bilo mogoče, da bi ga ta zadržala.
25 Mert Dávid ezt mondja róla: »Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
Kajti David glede njega govori: ›Vedno sem slutil Gospoda pred svojim obrazom, kajti on je na moji desnici, da ne bi bil omajan.
26 Ezért örvendezett a szívem, és vígadott a nyelvem; sőt még az én testem is reménységben nyugszik.
Zato se je moje srce veselilo in moj jezik je bil vesel; poleg tega bo tudi moje meso počivalo v upanju,
ker moje duše nočeš pustiti v peklu niti nočeš trpeti, da bi tvoj Sveti videl trohnenje. (Hadēs g86)
28 Megjelentetted nékem az életnek útjait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.«
Spoznati si mi dal poti življenja; s svojim obličjem me boš napravil polnega radosti.‹
29 Atyámfiai férfiak! Szabad nyíltan szólnom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemették, és az ő sírja mind a mai napig nálunk van.
Možje in bratje, naj vam odkrito spregovorim o očaku Davidu, da je tako mrtev kakor pokopan in njegov mavzolej je med nami do današnjega dne.
30 Mivel próféta volt, és tudta, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő magvának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyezze az ő királyi székibe,
Ker je bil torej prerok in je vedel, da mu je Bog prisegel s prisego, da bo od sadu njegovih ledij, glede na meso, vzdignil Kristusa, da sedi na njegovem prestolu;
31 előre látva ezt, szólt a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelkét nem hagyta a sírban, sem a teste rothadást nem látott. (Hadēs g86)
in ker je to videl vnaprej, je govoril o Kristusovem vstajenju, da njegova duša ni ostala v peklu niti njegovo meso ni videlo trohnenja. (Hadēs g86)
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.
Tega Jezusa je Bog vzdignil, o čemer smo mi vsi priče.
33 Ezért az Istennek jobbja által felmagasztaltatva, és a megígért Szentlelket megnyerve az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
Torej je bil z Božjo desnico povišan in je od Očeta prejel obljubo Svetega Duha, ki ga je razlil, kakor sedaj vidite in slišite.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba, hiszen ő maga mondja: »Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől,
Kajti David ni dvignjen v nebesa, toda on sam pravi: › Gospod je rekel mojemu Gospodu: ›Sedi na mojo desnico,
35 míg a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul vetem.«
dokler ne naredim tvojih sovražnikov [za] tvojo pručko.‹‹
36 Bizony tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.“
Zato naj vsa Izraelova hiša brez dvoma ve, da je Bog tega istega Jezusa, ki ste ga vi križali, naredil tako Gospoda kakor Kristusa.«
37 Amikor pedig ezeket hallották, szívükben megkeseredtek, és ezt mondták Péternek és a többi apostoloknak: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?“
Torej ko so to slišali, so bili v svojem srcu spodbujeni ter rekli Petru in ostalim apostolom: »Možje in bratje, kaj naj storimo?«
38 Péter pedig ezt mondta nekik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
Potem jim je Peter rekel: »Pokesajte se in vsak izmed vas naj bo krščen v imenu Jezusa Kristusa v odpuščanje grehov in prejeli boste dar Svetega Duha.
39 Mert nektek szól az ígéret, és a gyermekeiteknek és mindazoknak, akik messze vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.“
Kajti obljuba je dana vam in vašim otrokom in vsem, ki so daleč stran, celó tolikim, kolikor jih bo poklical Gospod, naš Bog.«
40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kérte, és intette őket: „Szakítsátok el magatokat ettől a gonosz nemzetségtől!“
In z mnogimi drugimi besedami je pričeval ter spodbujal, rekoč: »Rešite se iz tega sprijenega rodu.«
41 Akik pedig örömmel vették az ő beszédét, megkeresztelkedtek, és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
Potem so bili tisti, ki so z veseljem sprejeli njegovo besedo, krščeni in istega dne se jim je dodalo okoli tri tisoč duš.
42 És foglalatoskodtak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és az imádságban.
In neomajno so nadaljevali v apostolskem nauku in družbi in v lomljenju kruha ter v molitvah.
43 Minden lélekben pedig félelem támadt, és az apostolok sok csodát és jelt tettek.
In strah je prišel nad vsako dušo; in po apostolih je bilo storjenih mnogo čudežev in znamenj.
44 Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
In vsi, ki so verovali, so bili skupaj in vse stvari so imeli skupne;
45 Jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, kinek-kinek amint szüksége volt rá.
in prodajali so svoje posesti ter dobrine in jih delili vsem ljudem, kolikor je vsak potreboval.
46 És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek az eledelben örömmel és tiszta szívvel.
In vsak dan so soglasno nadaljevali v templju in od hiše do hiše lomili kruh [in] z veseljem in iskrenim srcem jedli svojo hrano,
47 Dicsérték az Istent, és az egész nép kedvelte őket. Az Úr pedig minden napon gyarapította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
ter slavili Boga in imeli naklonjenost pri vseh ljudeh. Gospod pa je k cerkvi dnevno dodajal takšne, ki naj bi bili rešeni.
