Apostolok 13
1 Antiókhiában az ott levő gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius és Manaén, akit Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltek, és Saul.
NAN momodijou en Antiokien jaukop o jaunpadak kai mia. let akan: Parnapaj, o Jimeon me pil ad a Niker, o Lujiuj men Kirene, o Manaen, me ian monjap Erodej apwalidar, o Jauluj.
2 Amikor pedig ők szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre őket elhívtam.“
A ni arail papa on Kaun o, o kaijejol, Nen jaraui ap kotin majani: Katorore jan on ia Parnapaj o Jauluj, pwen wia dok eu, me I ki on ira er!
3 Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, kezeiket rájuk tették, és elbocsátották őket.
Irail ap kaijejol o kapakap o kidan po’ra pa ar, re ap kadar ira wei.
4 Ők pedig, miután elküldte őket a Szentlélek, lementek Szeleukiába, és onnan eleveztek Ciprusba.
Ira ari me pakadara kila Nen jaraui ap kotila Jeloijia, waja ira kereda pon jop pot tanalan Jipern.
5 Mikor Szalamiszba jutottak, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs.
Ira lao mi Jalamij, ap padaki duen majan en Kot nan jinakoke en Juj akan. A Ioanej papa men pil ian ira.
6 Miután bejárták a szigetet egészen Páfoszig, találkoztak egy ördöngös hamispróféta zsidóval, akinek neve Barjézus volt,
Irail lao kakan jili nan dake lel kanim Papoj, rap diaradar ol amen, me kin kati ani, jaukop likam amen, kijan men Juj, ad a Par Iejuj,
7 aki együtt volt Szergiusz Paulusz tiszttartóval, ezzel az okos emberrel. Magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani akarta az Isten igéjét.
Me kin mi ren Jerkiuj Pauluj ol lelapok amen. I me ekere don i Parnapaj o Jauluj, pwe a men roneron majan en Kot.
8 Elimás, az ördöngös (mert az ő neve ugyanis ezt jelenti) azonban ellenkezett velük, igyekezve a tiszttartót elfordítani a hittől.
A Elimaj widinak (pwe i wewe en ad a) palian ira, pwen kapure jan jaumaj ni pojon o.
9 De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, szemeit reá vetette,
Jauluj, me pil adaneki Pauluj, dir en Nen jaraui, kankakil i,
10 és ezt mondta: „Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úrnak igaz útjait elferdíteni?
Indada: Koe meid dir en widin o mejued, o nain tewil o me kailonki me pun karoj. Koe jota pan dukedi jan palian al inen en Kaun akan.
11 Most azért íme, az Úrnak keze van rajtad, és vak leszel, és nem látod a napot egy ideig!“És azonnal homály és sötétség szállt reá, és botorkálva keresett vezetőket magának.
A kilan met, lim en Kaun o mi po om. A koe pan majkun, ap jolar kilan katipin anjau kij. Ari, a madan ediedelar o rotalar; I ap raparapaki jili men ale pa a, en kaweid i.
12 A tiszttartó, amikor látta, hogy mi történt, elálmélkodott az Úrnak tudományán, és hitt.
Jaumaj lao majani me wiauier, ap pojonlar, pwe a puriamuiki padak en Kaun o.
13 Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, Pergébe, és Pamfiliának városába mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
Pauluj o a warok kai ap kotila jan Papoj tanatan ko don Perke nan wein Pampilia. A Ioanej muei jan ira, purelan Ierujalem.
14 Ők Pergéből tovább mentek, és eljutottak Antiókhiába, Pizidiának városába, és bementek szombatnapon a zsinagógába és leültek.
A ira majalewei jan Perke o kotilan Antiokien en Pijidien o kotilon on nan jinakoke ni ran en japat kaipokedi.
15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és ezt mondták: „Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.“
A lao nikier ar dondoropwe kapun o jaukop akan jaumaj en jinakoke kai ap ilakilan ira majani: Ri (at) oko ma majan en panau nan pot on aramaj pukat mi re oma, koma ari kida!
16 Pál akkor felkelt, kezével intett, és ezt mondta: „Izrael férfiai és ti, akik félitek az Istent, halljátok meg!
Pauluj ap kotida ololeki lim a majani: Ol en Ijrael komail o me kin majak Kot, komail en ron!
17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, és onnan kihozta őket hatalmas karja által.
Kot en men Ijrael pukat, me kotin piladar jam atail akan o kapakapaiada aramaj oko ni ar kaikairu jili Akipten, o lim a manaman, me a kotin kalua kin irail jan waja o.
18 Azután közel negyven esztendeig tűrte az ő erkölcsüket a pusztában.
A impan jaunpar paeijok a kotin apapwali irail nan jap tan.
19 És miután eltörölt hét népet a Kánaán földjén, azoknak földjét sorsvetéssel elosztotta közöttük.
Kadekadeo a lao kotin koko jan wei iju nan Kanaan, ap kotin nek on irail jap arail.
20 Azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig.
O murin met a kotiki on irail jaunkapun kan irerokedo par papuki limeijok lel on jaukop Jamuel.
21 Azután pedig királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, a Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
A jan ni anjau o re inon ion nanmarki amen. Kot ap kotiki on ir. Jaul nain Kij, ol en kadaudok en Peniamin amen, jaunpar paeijok.
22 És amikor őt elvetette, Dávidot emelte nekik királyul; akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: »Szívem szerint való férfiút találtam, Dávidot, Isai fiát, aki minden akaratomat véghez viszi.«
A lao kajapokelar, ap kotiki on irail Dawid, pwen nanmarki, me a pil kotin kileledier majani: I diaradar Dawid nain leje, ol amen duen inon eti monion i, me pan wiada injen ai karoj.
23 Az ő utódából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust,
Jan nan kadaudok a Kot kotikido Iejuj, pwen Jaunkamaur pan men Ijrael, duen japwilim a inau.
24 miután János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének.
Murin Ioanej a kotin padaki on men Ijrael karoj duen paptaij en kalula mon a kotido.
25 Amikor pedig be akarta fejezni János az ő tisztét, ezt mondta: Akinek ti gondoltok engem, nem az vagyok, hanem íme, utánam jön, akinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját sem.
A Ioanej lao kapwaiada japwilim a dodok, ap kotin majani: Ij me komail lamelame me nai? Kaidin nai i. A kilan amen kotido, kijin jal en japwilim a jut i jowar en lapwada.
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és akik köztetek félik az Istent, az üdvösségnek ez az igéje nektek küldetett.
Komail ol o ri ai kan, komail kadaudok en Apraam, o meamen me majak Kot re omail, padak en kamaur pot et pakadara don komail.
27 De akik Jeruzsálemben laknak, és azoknak vezetői, nem ismerték fel őt, és a prófétáknak szavait, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
Pwe me kaukaujon Ierujalem o ar jaumaj akan kapwaiada kokop en jaukop akan, me kin wadawad ni japat akan karoj, ni ar kadeikada i, pweki re jaja i.
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
A jota me re diaradar, me a kak kamata kila. Ari jo, re poeki ren Pilatuj, me a en kamatala i.
29 Amikor mindazokat elvégezték, ami róla meg van írva, a fáról levéve sírba helyezték.
Irail lao kapwaiada karoj, me intinkidi i, re ap kidi jan I nin tuka o kidi i nan joujou o.
30 De az Isten feltámasztotta őt halottaiból,
A Kot me kotin kaiajada I jan ren me melar akan.
31 és megjelent több napon át azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, akik az ő tanúi a nép előtt.
O ran toto me a kotin pwara don me ian i kotilan Ierujalem jan Kalilaa, me japwilim a jaunkadede on aramaj akan.
32 Mi is hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiainak feltámasztotta Jézust.
A kit padaki on komail ronamau duen inau on jam atail akan,
33 Amint a második zsoltárban is meg van írva: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.«
Me Kot kotin kapwai on kitail nairail jeri kan, ni a kotin kaiajadar lejuj duen a intinidier nan pjalm kariau: Koe nai Ol, I kanaitik uk adar ran wet.
34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, így mondta: »Nektek váltom be a Dávidnak szóló biztos, szent ígéreteket.«
A duen a kotin kaiajada i jan ren me melar akan, pwen der mor pajan, i me a kotin majanieki met: I pan ki on komail pai melel en Dawid akan.
35 Azért mondja másutt is: »Nem engeded, hogy a te Szentedet rothadás érje.«
I me a pil majanieki ekij waja: Re jota pan kotin mueid on, japwilim ar Jaraui o pan mor pajan.
36 Mert Dávid, miután a saját idejében szolgált az Isten akaratának, meghalt, és eltemették az ő atyái mellé, és utolérte a rothadás.
Pwe Dawid lao kapwaiada a papa on kupur en Kot ni a anjau, ap jaimokelar, a jaredier impan jam a ko, ap mor pajan.
37 De akit Isten feltámasztott, azt nem érte rothadás.
A i me Kot kotin kaiajadar, nan a jota kotin mor pajan.
38 Tudjátok meg hát, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,
Ari ri ai kan, komail aja, me lapwa pan dip akan ren men et kin kaloki on komail.
39 és mindazokból, amikből a Mózes törvénye által nem nyerhettek megigazulást, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
A me pan pojon i, nan i me punalar jan meakaroj, me komail jota kak pun kila kapun en Mojej.
40 Vigyázzatok tehát, hogy rajtatok ne teljesedjen be, amit a próféták megmondtak:
Ari, komail kalaka, pwe a depa pwai on komail, me jaukop akan majanier:
41 »Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok, és semmisüljetek meg, mert én olyan dolgot cselekszem napjaitokban, olyan dolgot, amelyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek.«“
Kilan, komail me kin lalaue, puriamuiki o joredi, pwe I pan wia dodok eu ni omail anjau, me komail jota pan kamelele, ma amen pan kajokajoi on komail due.
42 Amikor pedig mentek ki a zsinagógából, kérték a pogányok, hogy a következő szombaton is prédikálják nekik ezeket a beszédeket.
Irail lao pedoi jan ap poekipoeki, kajoi pukat en kalok on irail ni ran en japat kokodo.
43 Amikor pedig szétoszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül, és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik beszéltek velük, és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
A jaraui lao nikier, men Juj o Projelit lelapok toto idauenla Pauluj o Parnapaj, me mamajani on irail o panaui irail, ren pod id i on mak en Kot.
44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására.
A ni japat kokodo karoj toun kanim o pokon pena, pwen ron majan en Kot.
45 Amikor pedig látták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és ellenkezve és káromlást szólva ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott.
A Juj akan lao kilaner pokon o, ap pepeirinki o lidere meakan, me Pauluj kaweweda; re palian o lalaue.
46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. (aiōnios g166)
A Pauluj o Parnapaj ap jo majak katitiki: Majan en Kot en loki don komail maj, a pweki omail kaje jan, o wia kin komail jowar on maur joutuk, kilan, je jope wei on men liki kan. (aiōnios g166)
47 Mert így parancsolta nekünk az Úr: »Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy üdvösségükre légy a földnek széléig.«“
Pwe iet duen me Kaun o kotin majani on kit: Nai me kajapwil uk adar, pwen marain pan men liki kan, pwe koe en kamaur jili lei jap karoj.
48 A pogányok pedig mikor ezeket hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok, akik örök életre választattak, hittek. (aiōnios g166)
Men liki kan lao ronadar met, ap peren kidar, o kapina majan en Kot o karoj, me kileledi on maur joutuk, pojonlar. (aiōnios g166)
49 Az Úrnak igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
A majan en Kaun o lolok jili nan wei kan karoj.
50 A zsidók azonban felbujtották az istenfélő és tisztességes asszonyokat, a városnak vezetőit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
A Juj oko kamakarada li jaupeidi lelapok o jaumaj en kanim kan, o kapei on Pauluj o Parnapaj aramaj o kajapoke ir jan nan jap arail,
51 Azok pedig lábuknak porát lerázva ellenük, elmentek Ikóniumba.
A ira jipede jan ni aluwilu ar pwel, pwen kadede on irail, ap kotilan Ikonien.
52 A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.
A tounpadak kan me dir kila peren o Nen jaraui.
