Apostolok 11
1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában élő atyafiak, hogy a pogányok is elfogadták az Istennek beszédét.
itthaṁ bhinnadeśīyalokā apīśvarasya vākyam agṛhlan imāṁ vārttāṁ yihūdīyadeśasthapreritā bhrātṛgaṇaśca śrutavantaḥ|
2 Amikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidóságból valók, ezt mondva:
tataḥ pitare yirūśālamnagaraṁ gatavati tvakchedino lokāstena saha vivadamānā avadan,
3 „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.“
tvam atvakchedilokānāṁ gṛhaṁ gatvā taiḥ sārddhaṁ bhuktavān|
4 Péter ekkor elkezdte megmagyarázni nekik:
tataḥ pitara āditaḥ kramaśastatkāryyasya sarvvavṛttāntamākhyātum ārabdhavān|
5 „Én Joppé városában imádkoztam, és elragadtatásban egy látomást láttam, valami leszálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen énhozzám szállt.
yāphonagara ekadāhaṁ prārthayamāno mūrcchitaḥ san darśanena caturṣu koṇeṣu lambanamānaṁ vṛhadvastramiva pātramekam ākāśadavaruhya mannikaṭam āgacchad apaśyam|
6 Szememet rávetve megnéztem, és láttam a földi négylábú állatokat, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
paścāt tad ananyadṛṣṭyā dṛṣṭvā vivicya tasya madhye nānāprakārān grāmyavanyapaśūn urogāmikhecarāṁśca dṛṣṭavān;
7 Hangot is hallottam, amely ezt mondta nekem: Kelj fel Péter, öld és egyél!
he pitara tvamutthāya gatvā bhuṁkṣva māṁ sambodhya kathayantaṁ śabdamekaṁ śrutavāṁśca|
8 Azonban én ezt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
tatohaṁ pratyavadaṁ, he prabho netthaṁ bhavatu, yataḥ kiñcana niṣiddham aśuci dravyaṁ vā mama mukhamadhyaṁ kadāpi na prāviśat|
9 A szózat pedig másodszor is felelt nekem az égből: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
aparam īśvaro yat śuci kṛtavān tanniṣiddhaṁ na jānīhi dvi rmāmpratīdṛśī vihāyasīyā vāṇī jātā|
10 Ez pedig három ízben történt, és ismét felemelkedett az egész az égbe.
triritthaṁ sati tat sarvvaṁ punarākāśam ākṛṣṭaṁ|
11 És íme, azonnal három férfiú érkezett a házhoz, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek énhozzám.
paścāt kaisariyānagarāt trayo janā mannikaṭaṁ preṣitā yatra niveśane sthitohaṁ tasmin samaye tatropātiṣṭhan|
12 A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül. Eljött azonban velem ez a hat atyafi is, és bementünk annak az embernek a házába.
tadā niḥsandehaṁ taiḥ sārddhaṁ yātum ātmā māmādiṣṭavān; tataḥ paraṁ mayā sahaiteṣu ṣaḍbhrātṛṣu gateṣu vayaṁ tasya manujasya gṛhaṁ prāviśāma|
13 És ő elbeszélte nekünk, hogyan látta, amint az angyal megállt az ő házában, és ezt mondta neki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek neveznek.
sosmākaṁ nikaṭe kathāmetām akathayat ekadā dūta ekaḥ pratyakṣībhūya mama gṛhamadhye tiṣṭan māmityājñāpitavān, yāphonagaraṁ prati lokān prahitya pitaranāmnā vikhyātaṁ śimonam āhūyaya;
14 Ő olyan igéket fog hirdetni neked, melyek által megtartatsz mind te, és mind az egész házad népe.
tatastava tvadīyaparivārāṇāñca yena paritrāṇaṁ bhaviṣyati tat sa upadekṣyati|
15 Mikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt a Szentlélek rájuk, miképpen reánk is kezdetben.
ahaṁ tāṁ kathāmutthāpya kathitavān tena prathamam asmākam upari yathā pavitra ātmāvarūḍhavān tathā teṣāmapyupari samavarūḍhavān|
16 Eszembe jutott akkor az Úrnak mondása, amint mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
tena yohan jale majjitavān iti satyaṁ kintu yūyaṁ pavitra ātmani majjitā bhaviṣyatha, iti yadvākyaṁ prabhuruditavān tat tadā mayā smṛtam|
17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nekik is, mint nekünk is, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?“
ataḥ prabhā yīśukhrīṣṭe pratyayakāriṇo ye vayam asmabhyam īśvaro yad dattavān tat tebhyo lokebhyopi dattavān tataḥ kohaṁ? kimaham īśvaraṁ vārayituṁ śaknomi?
18 Mindezek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették az Istent ezt mondva: „Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!“
kathāmetāṁ śruvā te kṣāntā īśvarasya guṇān anukīrttya kathitavantaḥ, tarhi paramāyuḥprāptinimittam īśvaronyadeśīyalokebhyopi manaḥparivarttanarūpaṁ dānam adāt|
19 Azok tehát, akik szétszóródtak az üldözés miatt, amely István miatt támadott, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálták az igét, hanem csak a zsidóknak.
stiphānaṁ prati upadrave ghaṭite ye vikīrṇā abhavan tai phainīkīkuprāntiyakhiyāsu bhramitvā kevalayihūdīyalokān vinā kasyāpyanyasya samīpa īśvarasya kathāṁ na prācārayan|
20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába bementek, szóltak a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
aparaṁ teṣāṁ kuprīyāḥ kurīnīyāśca kiyanto janā āntiyakhiyānagaraṁ gatvā yūnānīyalokānāṁ samīpepi prabhoryīśoḥ kathāṁ prācārayan|
21 És az Úr keze volt velük, úgyhogy nagy sokaság tért meg az Úrhoz, s hívőkké lettek.
prabhoḥ karasteṣāṁ sahāya āsīt tasmād aneke lokā viśvasya prabhuṁ prati parāvarttanta|
22 Eljutott ennek a híre a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást, hogy menjen el egészen Antiókhiáig.
iti vārttāyāṁ yirūśālamasthamaṇḍalīyalokānāṁ karṇagocarībhūtāyām āntiyakhiyānagaraṁ gantu te barṇabbāṁ prairayan|
23 Amikor oda jutott, és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és arra intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
tato barṇabbāstatra upasthitaḥ san īśvarasyānugrahasya phalaṁ dṛṣṭvā sānando jātaḥ,
24 Mert jámbor, Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
sa svayaṁ sādhu rviśvāsena pavitreṇātmanā ca paripūrṇaḥ san ganoniṣṭayā prabhāvāsthāṁ karttuṁ sarvvān upadiṣṭavān tena prabhoḥ śiṣyā aneke babhūvuḥ|
25 Elment azután Barnabás Tarzuszba, hogy felkeresse Sault, és amikor rátalált elvitte őt Antiókhiába.
śeṣe śaulaṁ mṛgayituṁ barṇabbāstārṣanagaraṁ prasthitavān| tatra tasyoddeśaṁ prāpya tam āntiyakhiyānagaram ānayat;
26 Így történt, hogy egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
tatastau maṇḍalīsthalokaiḥ sabhāṁ kṛtvā saṁvatsaramekaṁ yāvad bahulokān upādiśatāṁ; tasmin āntiyakhiyānagare śiṣyāḥ prathamaṁ khrīṣṭīyanāmnā vikhyātā abhavan|
27 Ez időtájt pedig próféták mentek Jeruzsálemből Antiókhiába.
tataḥ paraṁ bhaviṣyadvādigaṇe yirūśālama āntiyakhiyānagaram āgate sati
28 Felkelt pedig egy közülük, név szerint Agabosz, megjelentette a Lélek által, hogy az egész földkerekségen nagy éhínség lesz; amely be is következett Klaudiusz császár idejében.
āgābanāmā teṣāmeka utthāya ātmanaḥ śikṣayā sarvvadeśe durbhikṣaṁ bhaviṣyatīti jñāpitavān; tataḥ klaudiyakaisarasyādhikāre sati tat pratyakṣam abhavat|
29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közülük módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó testvéreknek.
tasmāt śiṣyā ekaikaśaḥ svasvaśaktyanusārato yihūdīyadeśanivāsināṁ bhratṛṇāṁ dinayāpanārthaṁ dhanaṁ preṣayituṁ niścitya
30 Ezt meg is tették, és Barnabással és Saullal elküldték a vénekhez.
barṇabbāśaulayo rdvārā prācīnalokānāṁ samīpaṁ tat preṣitavantaḥ|
