2 Timóteushoz 1
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint,
Paulus Apostolus Jesu Christi per voluntatem Dei, secundum promissionem vitæ, quæ est in Christo Jesu,
2 Timóteusnak, az én szeretett fiamnak: Kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Timotheo carissimo filio: gratia, misericordia, pax a Deo Patre, et Christo Jesu Domino nostro.
3 Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy szüntelen gondolok rád könyörgéseimben éjjel és nappal,
Gratias ago Deo, cui servio a progenitoribus in conscientia pura, quod sine intermissione habeam tui memoriam in orationibus meis, nocte ac die
4 és könnyhullatásodról emlékezve szeretnélek téged látni, hogy ez örömmel töltsön be.
desiderans te videre, memor lacrimarum tuarum, ut gaudio implear,
5 Eszembe jutott ugyanis képmutatás nélküli hited, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve, hogy benned is.
recordationem accipiens ejus fidei, quæ est in te non ficta, quæ et habitavit primum in avia tua Loide, et matre tua Eunice, certus sum autem quod et in te.
6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy szítsd fel Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van.
Propter quam causam admoneo te ut resuscites gratiam Dei, quæ est in te per impositionem manuum mearum.
7 Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.
Non enim dedit nobis Deus spiritum timoris: sed virtutis, et dilectionis, et sobrietatis.
8 Ne szégyelld tehát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem velem együtt szenvedj az evangéliumért Istentől kapott erővel,
Noli itaque erubescere testimonium Domini nostri, neque me vinctum ejus: sed collabora Evangelio secundum virtutem Dei:
9 aki megtartott minket, és szent hívással elhívott, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet nekünk Krisztus Jézusban adott az idők kezdete előtt, (aiōnios g166)
qui nos liberavit, et vocavit vocatione sua sancta, non secundum opera nostra, sed secundum propositum suum, et gratiam, quæ data est nobis in Christo Jesu ante tempora sæcularia. (aiōnios g166)
10 ami pedig most nyilvánvalóvá lett a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki legyőzte a halált, és világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangélium által.
Manifestata est autem nunc per illuminationem Salvatoris nostri Jesu Christi, qui destruxit quidem mortem, illuminavit autem vitam, et incorruptionem per Evangelium:
11 Ennek tett engem hírnökévé, apostolává és tanítójává.
in quo positus sum ego prædicator, et Apostolus, et magister gentium.
12 Ezért szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok abban, hogy ő a nála letett kincsemet megőrzi ama napra.
Ob quam causam etiam hæc patior, sed non confundor. Scio enim cui credidi, et certus sum quia potens est depositum meum servare in illum diem.
13 Az egészséges beszéd példájának tartsd, amit tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
Formam habe sanorum verborum, quæ a me audisti in fide, et in dilectione in Christo Jesu.
14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
Bonum depositum custodi per Spiritum Sanctum, qui habitat in nobis.
15 Azt tudod, hogy az Ázsiában lévők mind elfordultak tőlem, közülük való Fügelosz és Hermogenész is.
Scis hoc, quod aversi sunt a me omnes, qui in Asia sunt, ex quibus est Phigellus, et Hermogenes.
16 Az Úr legyen irgalmas Onéziforosz háza népéhez, mert sokszor megvidámított engem, és bilincseimet nem szégyellte,
Det misericordiam Dominus Onesiphori domui: quia sæpe me refrigeravit, et catenam meam non erubuit:
17 sőt amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált.
sed cum Romam venisset, sollicite me quæsivit, et invenit.
18 Adja meg neki az Úr, hogy találjon irgalmasságot nála ama napon. És hogy milyen nagy szolgálatot tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.
Det illi Dominus invenire misericordiam a Domino in illa die. Et quanta Ephesi ministravit mihi, tu melius nosti.
