2 Korintusi 6
1 Mint Istennel együtt munkálkodók, intünk is titeket, hogy ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.
adiuvantes autem et exhortamur ne in vacuum gratiam Dei recipiatis
2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt van a kegyelem ideje, íme itt van az üdvösség napja!“
ait enim tempore accepto exaudivi te et in die salutis adiuvavi te ecce nunc tempus acceptabile ecce nunc dies salutis
3 Senkinek sem adunk alkalmat a megütközésre, hogy szolgálatunkat ne szidalmazzák,
nemini dantes ullam offensionem ut non vituperetur ministerium
4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
sed in omnibus exhibeamus nosmet ipsos sicut Dei ministros in multa patientia in tribulationibus in necessitatibus in angustiis
5 vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben,
in plagis in carceribus in seditionibus in laboribus in vigiliis in ieiuniis
6 tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
in castitate in scientia in longanimitate in suavitate in Spiritu Sancto in caritate non ficta
7 igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverzetében,
in verbo veritatis in virtute Dei per arma iustitiae a dextris et sinistris
8 dicsőségben és gyalázatban, rágalmazásban és dicséretben, mint ámítók, és mégis igazak,
per gloriam et ignobilitatem per infamiam et bonam famam ut seductores et veraces sicut qui ignoti et cogniti
9 mint ismeretlenek, és mégis jól ismertek, mint megholtak és mégis élők, mint ostorozottak, de meg nem öltek,
quasi morientes et ecce vivimus ut castigati et non mortificati
10 mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint szűkölködők, de mindennel bírók.
quasi tristes semper autem gaudentes sicut egentes multos autem locupletantes tamquam nihil habentes et omnia possidentes
11 Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.
os nostrum patet ad vos o Corinthii cor nostrum dilatatum est
12 Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti irántunk!
non angustiamini in nobis angustiamini autem in visceribus vestris
13 Viszonzásul – mint gyermekeimhez szólok – tárjátok ki ti is szíveteket!
eandem autem habentes remunerationem tamquam filiis dico dilatamini et vos
14 Ne húzzatok közös igát a hitetlenekkel, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz, vagy mi köze van a sötétségnek a világossághoz?
nolite iugum ducere cum infidelibus quae enim participatio iustitiae cum iniquitate aut quae societas luci ad tenebras
15 Hogyan egyezhetne meg Krisztus a Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?
quae autem conventio Christi ad Belial aut quae pars fideli cum infidele
16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondta: „Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!“
qui autem consensus templo Dei cum idolis vos enim estis templum Dei vivi sicut dicit Deus quoniam inhabitabo in illis et inambulabo et ero illorum Deus et ipsi erunt mihi populus
17 Ezért tehát menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket.
propter quod exite de medio eorum et separamini dicit Dominus et inmundum ne tetigeritis
18 És én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim, – ezt mondja a mindenható Úr.
et ego recipiam vos et ero vobis in patrem et vos eritis mihi in filios et filias dicit Dominus omnipotens
