2 Korintusi 11
1 Bárcsak elszenvednétek tőlem egy kevés balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
Doufám, že mé skromné řádky nevyčerpaly ještě všechnu vaši trpělivost. Už jenom chviličku strpení, prosím vás.
2 Mert Isten féltő szeretetével aggódom értetek, mivel eljegyeztelek titeket egy Férfiúval, hogy mint szeplőtelen szüzet állítsalak titeket Krisztus elé.
Záleží mi totiž na vás, opravdu moc mi na vás záleží – ne méně než samotnému Bohu. Jako byste byli mou jedinou dcerou, kterou jsem zaslíbil jedinému muži – Kristu. Chci mu ji přivést čistou, nedotčenou. Teď mi však svírá srdce úzkost, aby vaše věrná a čistá láska k němu nebyla zkalena a pošpiněna nebo aby docela nezanikla.
3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitokat is megronthatja és eltávolíthatja a Krisztus iránt való őszinte és tiszta hűségtől.
Víte přece, jak chytře dokázal satan ošálit Evu v ráji!
4 Mert ha valaki jön hozzátok, és más Jézust prédikál, nem akit mi prédikáltunk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy szépen eltűritek a más evangéliumot, nem amit befogadtatok.
A vy s takovým klidem popřáváte sluchu každému, kdo vám předkládá jiného Krista než my a vnáší mezi vás cizího ducha a rozšiřuje jakési jiné poselství, než jste slyšeli od nás.
5 Pedig úgy gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.
Mám za to, že si s těmi veleapoštoly v ničem nezadám.
6 Ha pedig járatlan is vagyok a beszédben, de nem az ismeretben, amint ez mindenben és mindenképpen nyilvánvalóvá lett előttetek.
Jestli jsem slabší řečník, tak alespoň vím, o čem mluvím. O tom jste se přece mohli už přesvědčit, vždyť jsem to nejednou dokázal.
7 Vagy vétkeztem, amikor önmagamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
Nebo jsem snad chybil tím, že jsem od vás za svou kazatelskou službu nepřijal žádný plat? Že jsem sám sebe ponižoval, abych vám pomohl výš?
8 Más gyülekezeteket szegényítettem meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak, és amikor nálatok voltam és szűkölködtem, mégsem voltam terhére senkinek.
Můj pobyt u vás hradily jiné křesťanské obce – tak jsem je „vykořisťoval“, jen abych vám nebyl na obtíž.
9 Mert az én hiányomat kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, és azon voltam és azon is leszek, hogy semmiben sem legyek terhetekre.
A když mi došly peníze a neměl jsem co do úst, zase jsem vás nežádal o pomoc, protože mi vypomohli křesťané z Makedonie. Ani korunu jsem od vás nevzal a také v budoucnu nevezmu.
10 Krisztus igazsága van bennem, ezért ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani.
A jako že sloužím Kristově pravdě – tak a ne jinak to budu dělat po celém Řecku.
11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja!
Proč? Protože vás snad nemám rád? Bůh ví, že mám.
12 De amit cselekszem, azt ezután is megteszem, hogy ne adjak alkalmat azoknak, akik alkalmat keresnek, arra, hogy dicsekvésükkel olyannak tűnjenek föl, mint amilyenek mi vagyunk.
Chci vám i nadále sloužit bez jakékoliv odměny, aby ti lidé nemohli tvrdit, že v naší a jejich činnosti není žádný rozdíl.
13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolainak tüntetik fel magukat.
Vždyť jsou to podvodníci, tihle „lžiapoštolové“, kteří se za Kristovy vyslance pouze vydávají!
14 Nem is csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalává változtatja el magát.
Není se tomu ovšem co divit, vždyť i sám satan na sebe často bere andělskou podobu.
15 Nem olyan nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá. De végük cselekedeteik szerint lesz.
Jaký tedy div, že jeho pomahači se maskují za služebníky Boží! Však je nakonec spravedlivá odplata nemine.
16 Ismét mondom: ne tartson engem senki sem esztelennek, de ha mégis, úgy fogadjatok be, mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
Věřte mi, že to mám v hlavě docela v pořádku. A jestli ne, jak někteří tvrdí, proč bych se nemohl jednou trochu pochlubit po jejich způsobu a vyložit vám nějaké ty svoje přednosti?
17 Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ebben a dolgában.
Jako křesťanovi by se mi to ovšem dost příčilo,
18 Minthogy olyan sokan dicsekednek test szerint, dicsekedem én is.
ale jako údajný blázen si to snad mohu dovolit.
19 Hiszen ti okosok vagytok, örömest eltűritek az eszteleneket.
Vy jste přece tak moudří, že umíte být i k bláznům shovívaví!
20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki fölétek kerekedik, ha valaki arcul ver titeket.
Nevadí vám, že vás tyranizují a vydírají, že vámi pohrdají a šlapou po vás.
21 Szégyenkezve mondom, minthogy mi ehhez erőtlenek voltunk. De ha valaki merész, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
Tedy ano, přiznávám, že tohle bych já nedokázal.
22 Héberek ők? Én is! Izraeliták? Én is! Ábrahám utódai? Én is!
A jaké jsou jejich další přednosti? Starobylý původ? Promiňte nerozumnému, můj není horší! Náboženské vzdělání? Ani v tom nejsem pozadu.
23 Krisztus szolgái? (Balgatagul szólók) én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször vetettek börtönbe, sokszor vertek meg, gyakran voltam halálos veszedelembe,
Prohlašují se za Kristovy služebníky? Když se již nerozumně chlubím, pak i v tom se jim více než vyrovnám! Kdo vynaložil pro Krista více potu? Kdo byl vícekrát ve vězení, vícekrát týrán, vícekrát riskoval svou kůži?
24 a zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján,
Pětkrát mi nechali židé vysázet devětatřicet ran karabáčem na holá záda.
25 háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot hányódtam a tengeren.
Třikrát mě zmlátili klacky, jednou dokonce kamenovali. Třikrát jsem zažil ztroskotání lodi, z toho jednou jsem noc a den strávil ve vlnách moře.
26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között,
Kolikrát jsem cestoval stovky vyčerpávajících kilometrů, ohrožován rozvodněnými řekami, lupiči, vlastními soukmenovci i pohany. Smrt mi hrozila v rozběsněných davech i liduprázdných pouštích, na rozbouřeném moři i mezi falešnými bratry.
27 fáradtságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben, szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
Vím, co jsou bezesné noci a smrtelná únava, sžíravý hlad a mučivá žízeň, co je být na kost promrzlý a nemít se čím zahřát.
28 Mindezen felül az én naponkénti zaklattatásom az összes gyülekezetek gondja miatt.
A k tomu navíc neustálé starosti, jak se vede mým křesťanským obcím. Odmítl jsem snad někdy pomoc někomu, koho tížilo svědomí?
29 Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
Netrápil jsem se snad, kdykoliv někdo kolísal ve víře?
30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekedem.
Když už jsem tedy nucen nějak se chlubit, budu mluvit o věcech, které neslouží ke cti mně,
31 Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok. (aiōn g165)
nýbrž Bohu. On – věčná sláva jeho jménu – ví, že nelžu. (aiōn g165)
32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogasson.
V Damašku dal místodržící krále Arety hlídat městské brány, aby mě dopadl.
33 De egy ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és így megmenekültem kezei közül.
Nechal jsem se tedy spustit na laně z okna v městských branách a tak jsem z té pasti utekl. Co tomu říkáte?
