1 János 3

1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt.

Ser till hurudana kärlek Fadren hafver bevist oss, att vi kallas Guds barn; fördenskull känner intet verlden eder; ty hon känner intet honom.

2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk ő hozzá, mert meg fogjuk látni őt amint van.

Mine käreste, vi äre nu Guds barn, och det är än icke uppenbaradt hvad vi varda skole; men det vete vi, när han blifver uppenbar, då vardom vi honom like; ty vi få se honom såsom han är.

3 Akiben megvan ez a belé vetett reménység, az megtisztítja magát, amiképpen ő is tiszta.

Och hvar och en som hafver detta hopp i honom, han renar sig, såsom han ock ren är.

4 Aki bűnt cselekszik, megszegi a törvényt, mert a bűn törvényszegés.

Hvar och en som gör synd, han gör ock orätt, och synd är orätt.

5 Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy bűneinket elvegye, és őbenne nincsen bűn.

Och I veten att han var uppenbarad, på det han skulle borttaga våra synder; och ingen synd är i honom.

6 Aki Benne marad, az nem esik bűnbe. Aki bűnbe esik, nem látta őt, nem is ismeri őt.

Hvar och en som blifver i honom, han syndar icke; hvar och en som syndar, han hafver icke sett honom, icke heller känt honom.

7 Gyermekeim, senki se tévesszen meg titeket: aki igazságot cselekszik, az igaz amint ő is igaz.

Kära barn, låter ingen bedraga eder. Den som gör rätt, han är rättfärdig, såsom ock han rättfärdig är.

8 Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnben van. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Den der gör synd, han är af djefvulen; ty djefvulen syndar af begynnelsen; och fördenskull uppenbarades Guds Son, att han skulle nederslå djefvulens gerningar.

9 Senki sem cselekszik bűnt, aki Istentől született, mert Isten Igéje van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született.

Hvar och en, som född är af Gudi, han gör icke synd; ty hans säd blifver i honom; och han kan icke synda, ty han är född af Gudi.

10 Erről ismerhetők meg Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszik igazságot, az nem Istentől való, és az sem, aki nem szereti atyjafiát.

Derpå känner man, hvilke Guds barn, eller hvilke djefvulens barn äro; hvar och en som icke gör rätt, han är icke af Gudi; och den som icke älskar sin broder.

11 Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást.

Ty detta är det budskap, som I hafven hört af begynnelsen, att vi skole älskas inbördes;

12 Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól való volt, és meggyilkolta testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert cselekedetei gonoszok voltak, testvéréi pedig igazak.

Icke såsom Cain, som var af dem onda, och slog sin broder ihjäl. Och för hvars skull slog han honom ihjäl? Ty hans gerningar voro onda; men hans broders gerningar rättfärdiga.

13 Ne csodálkozzatok, atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ.

Förundrer icke, mine bröder, om verlden hatar eder.

14 Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük atyánkfiait. Aki nem szereti atyjafiát, a halálban marad.

Vi vete, att vi ärom förde ifrå döden till lifvet; ty vi älskom bröderna. Den der icke älskar brodren, han blifver i dödenom.

15 Aki gyűlöli atyjafiát, az embergyilkos és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete. (aiōnios g166)

Hvar och en som hatar sin broder, han är en mandråpare; och I veten, att hvar och en mandråpare hafver icke evinnerligit lif blifvandes i sig. (aiōnios g166)

16 Arról ismerjük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket atyánkfiaiért.

Derpå kännom vi Guds kärlek, att han hafver låtit sitt lif för oss; och skolom ock vi låta vårt lif för bröderna.

17 Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy atyjafia szükségben van, és bezárja előtte szívét, hogyan marad meg abban Isten szeretete?

Den som hafver denna verlds gods, och ser sin broder vara nödställd, och sluter sitt hjerta till för honom, huru blifver Guds kärlek i honom?

18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne beszéddel, hanem cselekedettel és valósággal.

Min barn, älskoms icke med ordom, eller med tungone, utan med gerning och sanning.

19 Ebből ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk. Így nyugtathatjuk meg szívünket előtte.

Deraf vete vi, att vi ärom af sanningene, och kunnom stilla vår hjerta för honom;

20 Ha vádol minket a szívünk, Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud.

Att om vårt hjerta fördömer oss, då är Gud större än vårt hjerta, och vet all ting.

21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol, bizalommal fordulhatunk Istenhez,

Mine käreste, om vårt hjerta fördömer oss icke, då hafve vi en förtröstning till Gud;

22 és amit kérünk, megkapjuk, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves Neki.

Att vi få af honom allt det vi bedje; ty vi hållom hans bud, och görom det honom ljuft är.

23 Az pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.

Och detta är hans bud, att vi skolom tro på hans Sons, Jesu Christi, Namn; och älska oss inbördes, såsom han oss budit hafver.

24 Aki az ő parancsolatait megtartja, az Benne marad, és ő is abban. Hogy bennünk marad, abból tudjuk meg, hogy Lelkéből adott nekünk.

Och den der håller hans bud, han blifver i honom, och han i honom; och deraf vete vi, att han blifver i oss, af Andanom som han oss gifvit hafver.