1 Korintusi 2
1 Én is, amikor hozzátok mentem atyámfiai, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten bizonyságtételét,
Lwanahenzele humwenyu kolo nu yilombo bhane, saganahenzele namazu giushawishi ni njele hansi ahusu Ungolobhe.
2 mert elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.
Nahamuye asagamanye shoshonti lwanahelo namwe ila wha Yesu uKristi, numwene wateseshe.
3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg közöttetek.
Nalinamwe whuu dhowofu, huwogo na katika ayinje hani.
4 És az én beszédem és prédikálásom nem emberi bölcsesség megtévesztő szavaiból állt, hanem a Léleknek és erőnek megmutatásában,
Niizu lyane lyalombelele huline sagawhaleho whumazu giushawishi ni njele. Badala yakwe, gali katika hufunule uPepo ne ngovo,
5 hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
aje olweteho lwenyu lusabhe katika injele yabhanadamu, ila katika engovo ya Ngolobhe.
6 A (hitben) nagykorúak között mi is bölcsességet hirdetünk, de nem e világnak, sem e világ letűnt fejedelmeinek bölcsességét, (aiōn g165)
Eshi tihuyiyanga injele mumiongoni mwa bhantu abhagosi, lakini saga hunjele yense ene au yabhatabhala bhinyakati ezi, ambawo bhashila. (aiōn g165)
7 hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre, (aiōn g165)
Badala yakwe, tihuyiyanga injele ya Ngolobhe katika ilyoli lilifisishe, injele yifisishe ambayo Ungolobhe ayisaluye kabla yinyakati ziutuntumu wetu. (aiōn g165)
8 amelyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert fel, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. (aiōn g165)
Nomo wowonti wa bhatabhala bhinyakati ezi wayemenye injele ene, nkabhayimenye katika inyakati zila, andisaga bhanyenvega uGosi wituntumu. (aiōn g165)
9 Hanem, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek“.
Ishi hansi shayasimbwilwe, amambo ambayo nalimo iliso lililolile, nalimo ikuta lyalyahevwezye ensewo sagazyasebhele, amambo ambayo Ongolobhe aga andayile kwa ajili yabhala bhagene umwene.”
10 Nekünk azonban Isten kinyilatkoztatta az ő Lelke által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.
Ege mambo gagali Ongolobhe agakwinkuye humwetu ashilile uMpepo, afatanaje uMpepo achunguzya shila hantu hata amambo gamuhati yakwe.
11 Mert ki ismeri az ember gondolatait? Csak az embernek lelke, amely benne lakik. Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke.
Afwatanaje wenu amenye ensewo zyamntu, isipokuwa roho ya mtu ndani yake? Hivyo pia, hakuna mambo ya ndani ya Mungu, ila Mpepo wa Ngolobhe.
12 Mi pedig nem e világnak lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.
Eshi sagataposheleye umoyo gwense, eshi uMpepo wafuma wha Ngolobhe, ili aje tiwezye amanye whiwaushe amambo gatapewilwe no Ngolobhe.
13 Ezeket prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem úgy, ahogy a Lélek tanít, lelkieknek lelkieket adva.
Tiyanje amambo ega whimazu gagali njele, whamuntu sagawezya amanyizye, ila uMpepo awhutimanyizya. Umpepo ahugabadilinsa amazu gahumoyo hunjele yi shimoyo.
14 A nem lelki ember pedig nem foghatja fel Isten Lelkének dolgait, mert bolondságnak tűnik neki, nem is érti, mert ezeket csak a Lélek szerint lehet elbírálni.
Umuntu wasaga wishimoyo sagaposhela amambo gagali ga Mpepo wa Ngolobhe, afwatanaje ego giwalangani hukwakwe sagawezya hugamanye afwatanaje gamanyiha shimoyo.
15 A lelki ember azonban mindent elbírál, de őt nem bírálja felül senki.
Hola wishimoyo alonje amambo gonti. Ila alongwa na bhanje.
16 Mert ugyan, „Ki ismerte meg az Úr gondolatait, hogy őt kioktathatná?“Mi pedig Krisztus gondolataiban részesülünk.
“Yunanu awezya amanye ensewo zya Gosi, wawezya humanyizye?” Ila tilinensewo zya Kristi.
