1 Korintusi 15
1 Eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelynek alapján álltok,
Käre bröder, jag minner eder på Evangelium, som jag eder förkunnat hafver, hvilket I ock anammat hafven, i hvilko I ock stån;
2 amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
Genom hvilket I ock salige varden, huruledes jag eder det förkunnade, om I hafven det behållit; utan så är, att I förgäfves trott hafven.
3 Elsősorban azt adtam át nektek, amit magam is kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
Ty jag hafver i förstone eder föregifvit, det jag ock undfått hafver, att Christus är döder för våra synder, efter Skrifterna;
4 eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.
Och att han är begrafven; och att han uppstånden är på tredje dagen, efter Skrifterna.
5 Megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
Och att han vardt sedder af Cepha, sedan af de tolf.
6 majd több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban már elhunytak.
Sedan vardt han sedder af mer än femhundrade bröder på en tid, af hvilkom ännu månge lefva; men mestedelen äro afsomnade.
7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak,
Derefter vardt han sedder af Jacobo; och sedan af alla Apostlarna.
8 legutoljára pedig, mint egy idétlennek, nekem is megjelent.
På sistone efter allom vardt han ock sedder af mig, såsom af en den der otidig född är.
9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem Isten anyaszentegyházát.
Ty jag är den ringaste ibland Apostlarna, så att jag är icke värd kallas Apostel; derföre, att jag hafver förföljt Guds församling.
10 De Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem Isten velem való kegyelme.
Men af Guds nåd är jag det jag är; och hans nåd hafver icke fåfäng varit i mig; utan jag hafver mer arbetat, än de alle; dock icke jag, utan Guds nåd, som i mig är.
11 Tehát akár én, akár azok, így prédikálunk és ti így lettetek hívőkké.
Det vare nu jag, eller de, så predike vi, och så hafven I trott.
12 Ha tehát Krisztusról azt prédikáljuk, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek közöttetek, hogy nincs feltámadása a halottaknak?
Är nu Christus predikad för eder, att han är uppstånden ifrå de döda; hvarföre säga då somlige ibland eder, att de dödas uppståndelse är intet?
13 Mert ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
Är nu de dödas uppståndelse intet, så är ock Christus icke heller uppstånden.
14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
Är Christus icke uppstånden, så är vår predikan fåfäng; så är ock edor tro fåfäng.
15 Sőt Isten hamis bizonyságtevőinek is bizonyulunk, mivel bizonyságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Och vi vardom funne falsk Guds vittne, att vi emot Gud vittnat hafve, att han hafver uppväckt Christum; den han icke uppväckt hafver, om de döde icke uppstå.
16 Mert ha nem támadnak fel a halottak, a Krisztus sem támadt fel.
Ty om de döde icke uppstå, så är icke heller Christus uppstånden.
17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
Är Christus icke uppstånden, så är edor tro fåfäng; och så ären I ännu uti edra synder.
18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban hunytak el.
Så äro ock de förtappade, som i Christo afsomnade äro.
19 Mert ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk.
Om vi allenast i detta lifvet hafve hoppet till Christum, så äre vi uslast ibland alla menniskor.
20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, és zsengéjük lett azoknak, akik már elhunytak.
Men nu är Christus uppstånden ifrå de döda, och vorden förstlingen ibland dem som sofva.
21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
Efter döden är genom en mennisko, ock genom en mennisko de dödas uppståndelse.
22 Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
Ty såsom alle dö uti Adam, så skola ock alle i Christo varda lefvande gjorde.
23 Mégpedig mindenki a maga sorrendjében: az első zsenge Krisztus, azután, akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor,
Hvar och en uti sin egen ordning; förstlingen Christus, sedan de som Christo tillhöra uti hans tillkommelse.
24 azután a végső célba érkezés, amikor (Krisztus) átadja az uralmat Istennek, az Atyának és eltöröl minden birodalmat, hatalmat és erőt.
Sedan änden, då han öfverantvardar Gudi och Fadrenom riket; och aflägger all herradöme, och alla öfverhet och väldighet.
25 Mert addig kell uralkodnia, míg ellenségeit mind a lába alá veti.
Ty han måste regnera, tilldess han lägger alla sina fiendar under sina fötter.
26 Mint utolsó ellenséget semmisíti meg a halált,
Den ytterste fienden döden skall varda borttagen.
27 mert (Isten) „mindent lába alá vetett“. Amikor pedig azt mondja (az Írás), hogy „minden alája van vetve“, nyilvánvalóan azon kívül, aki neki mindent alávetett.
Ty all ting hafver han lagt under hans fötter; så, när han säger, att all ting honom undergifven äro, är nog uppenbart, att han undantagen är, som honom all ting undergifvit hafver.
28 Amikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.
Då nu all ting honom undergifven äro, så varder ock då Sonen sjelf undergifven honom, som honom all ting undergifvit hafver; på det att Gud blifver allt i allom.
29 Különben mi értelme van annak, hogy némelyek a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel? Akkor miért keresztelkednek meg a halottakért?
Hvad göra de eljest, som sig döpa låta öfver de döda? Om de döde ingalunda uppstå, hvi låta de sig då döpa öfver de döda?
30 Mi is miért veszélyeztetjük akkor magunkat minden pillanatban?
Och hvi stå vi alltid uti fara?
31 Naponként halálos veszedelemben vagyok. Oly igaz ez, atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Vid vår berömmelse, som jag hafver i Christo Jesu, vårom Herra, dör jag hvar dag.
32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!“
Hafver jag efter menniskomening uti Epheso stridt med vilddjur; hvad hjelper mig det, om de döde icke uppstå? Låt oss äta och dricka; ty i morgon måste vi dö.
33 Ne tévelyegjetek! Jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok.
Låter icke förföra eder; ondt snack förkränker goda seder.
34 Legyetek igazán józanok és ne vétkezzetek! Némelyek nem ismerik Istent. Ezt megszégyenítésetekre mondom.
Vaker upp rätteliga, och synder icke; ty somlige veta intet af Gudi; till blygd säger jag eder detta.
35 De azt mondhatná valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
Måtte nu någor säga: Huru skola de döde uppstå? Och med hurudana lekamen skola de komma?
36 Balgatag! Amit vetsz, nem kel életre csak akkor, ha előbb meghal.
Du dåre, det du sår, det får icke lif, utan det blifver dödt.
37 És amikor elveted, nem azt a testet veted el, ami majd kikel, hanem csak a magot, talán búzáét vagy más egyebét.
Och det du sår, är ju icke den kroppen som varda skall, utan ett blott korn, nämliga hvete, eller annat sådant.
38 Isten pedig testet ad neki, akarata szerint, és pedig mindenféle magnak a maga saját testét.
Men Gud gifver thy en kropp, såsom han vill, och hvarjo och eno af sädene sin egen kropp.
39 Nem minden test egyforma. Más az emberek teste, más a barmoké, a halaké és a madaraké.
Icke är allt kött enahanda kött; utan menniskors kött är annat, annat är fäs, annat är fisks, och annat är fogels.
40 És vannak mennyei testek és földi testek. De más a mennyiek fényessége és más a földieké.
Och det äro himmelske kroppar, och jordiske kroppar; men en annor härlighet hafva de himmelske, och en annor de jordiske.
41 Más a nap fényessége és más a holdé és más a csillagoké. A csillag a csillagtól is különbözik fényességében.
En annor klarhet hafver solen, och en annor klarhet hafver månen, och en annor klarhet stjernorna; ty en stjerna går öfver den andra i klarheten.
42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban.
Sammaledes ock de dödas uppståndelse; det varder sådt förgängeligit, och skall uppstå oförgängeligit.
43 Elvettetik dicstelenségben, feltámasztatik dicsőségben. Elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
Det varder sådt i snöplighet, och skall uppstå i härlighet; det varder sådt i skröplighet, och skall uppstå i kraft.
44 Elvettetik a földi test, feltámasztatik a lelki test. Van földi test, és van lelki test.
Det varder sådt ett naturligit lekamen, och skall uppstå ett andeligit lekamen. Man hafver ett naturligit lekamen; man hafver ock ett andeligit lekamen;
45 Így van megírva: „Ádám, az első ember földi lény volt, “az utolsó Ádám (Jézus) pedig megelevenítő Lélek.
Såsom skrifvet är: Den första menniskan Adam är gjord till naturligit lif; och den ytterste Adam till andeligit lif.
46 De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.
Men den andelige lekamen är icke den förste, utan den naturlige; sedan den andelige.
47 Az első ember földből való, földi, a második ember, az Úr, mennyből való.
Den första menniskan är af jordene jordisk; den andra menniskan är Herren af himmelen.
48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
Hurudana den jordiska är, sådana äro ock de jordiske; och hurudana den himmelska är, sådana äro ock de himmelske.
49 Ezért, amint hordoztuk a földinek képmását, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képmását is.
Och som vi hafve burit dens jordiskas liknelse, så skole vi ock bära dens himmelskas liknelse.
50 Azt pedig állítom, atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát. A romlandóság sem örökölheti a romolhatatlanságot.
Men detta säger jag, käre bröder, att kött och blod kunna icke ärfva Guds rike; och det förgängeliga skall icke ärfva oförgängelighet.
51 Íme titkot mondok nektek: mindnyájan ugyan nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk.
Si, jag säger eder en hemlighet: Vi skole icke alle afsofva; men alle måste vi förvandlade varda,
52 Nagy hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, mire a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
Uti en punkt, uti ett ögnablick, med yttersta basunen; ty basunen skall ljuda, och de döde skola uppstå oförgängelige, och vi skole förvandlade varda.
53 Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságot kell ölteni magára, és e halandó testnek halhatatlanságot.
Ty detta förgängeliga måste ikläda sig oförgängelighet, och detta dödeliga måste ikläda sig odödelighet.
54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, s e halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesedik az Ige, amely meg van írva: „A győzelem semmivé tette a halált.
Men då detta förgängeliga ikläder sig oförgängelighetena, och detta dödeliga ikläder sig odödelighetena, så varder det ordet fullkomnadt, som skrifvet är: Döden är uppsvolgen uti segren.
Du död, hvar är din udd? Du helvete, hvar är din seger? (Hadēs g86)
56 A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
Dödsens udd är synden; syndenes kraft är lagen.
57 De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Men Gudi vare tack, som oss segren gifvit hafver, genom vår Herra Jesum Christum.
58 Azért, szeretett atyámfiai, álljatok erősen, rendíthetetlenül. Buzgólkodva az Úr dolgában, tudva, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Derföre, mine käre bröder, varer faste, ovikelige, och rike uti Herrans verk alltid; efter det I veten, att edart arbete är icke fåfängt i Herranom.
