1 Korintusi 11
1 Legyetek követőim, amint én is a Krisztusé.
Imitatores mei estote, sicut et ego Christi.
2 Dicsérlek titeket, atyámfiai, hogy rólam mindenben megemlékeztek, és ahogyan meghagytam nektek, rendeléseimet megtartjátok.
Laudo autem vos fratres quod per omnia mei memores estis: et sicut tradidi vobis, præcepta mea tenetis.
3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak pedig feje az Isten.
Volo autem vos scire quod omnis viri caput, Christus est: caput autem mulieris, vir: caput vero Christi, Deus.
4 Minden férfi, aki fedett fejjel imádkozik, vagy prófétál, szégyent hoz fejére.
Omnis vir orans, aut prophetans velato capite, deturpat caput suum.
5 Minden asszony, aki fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére, mert az olyan, mintha megnyírták volna.
Omnis autem mulier orans, aut prophetans non velato capite, deturpat caput suum: unum enim est ac si decalvetur.
6 Mert ha az asszony nem fedi be fejét, akkor nyiratkozzék is meg. Ha pedig szégyenletes, ha az asszony lenyíratja vagy leborotváltatja a haját, úgy fedje be a fejét.
Nam si non velatur mulier, tondeatur. Si vero turpe est mulieri tonderi, aut decalvari, velet caput suum.
7 A férfinak nem kell befednie a fejét, mert ő az Isten képe és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége.
Vir quidem non debet velare caput suum: quoniam imago et gloria Dei est, mulier autem gloria viri est.
8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
Non enim vir ex muliere est, sed mulier ex viro.
9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.
Etenim non est creatus vir propter mulierem, sed mulier propter virum.
10 Ezért kell a nőnek fején viselnie asszonysága jelét, az angyalok miatt is.
Ideo debet mulier potestatem habere supra caput propter angelos.
11 De az Úrban nincs férfi asszony nélkül és nincs asszony férfi nélkül.
Verumtamen neque vir sine muliere: neque mulier sine viro in Domino.
12 Mert amint az asszony a férfiból van, úgy a férfi az asszony által, de minden Istentől van.
Nam sicut mulier de viro, ita et vir per mulierem: omnia autem ex Deo.
13 Ítéljétek meg magatokban: illendő-e az asszonynak fedetlen fejjel imádni az Istent?
Vos ipsi judicate: decet mulierem non velatam orare Deum?
14 Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy ha a férfi nagy hajat visel, szégyenére válik.
Nec ipsa natura docet vos, quod vir quidem si comam nutriat, ignominia est illi:
15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékessége az neki, mert haját fátyolként kapta.
mulier vero si comam nutriat, gloria est illi: quoniam capilli pro velamine ei dati sunt.
16 Ha pedig valaki vitatkozni akar erről, nekünk ez nem szokásunk, sem az Isten gyülekezeteinek.
Si quis autem videtur contentiosus esse: nos talem consuetudinem non habemus, neque ecclesia Dei.
17 Ezt tudtotokra adva, nem dicsérlek titeket, mert nem javatokra, hanem károtokra gyülekezetek össze.
Hoc autem præcipio: non laudans quod non in melius, sed in deterius convenitis.
18 Mert először is azt hallom, hogy amikor egybegyűltök a gyülekezetben szakadás van közöttetek. Ezt részben el is hiszem.
Primum quidem convenientibus vobis in ecclesiam, audio scissuras esse inter vos, et ex parte credo.
19 Szükséges is, hogy szakadás legyen közöttetek, hogy kitűnjék, ki közöttetek a kipróbált.
Nam oportet et hæreses esse, ut et qui probati sunt, manifesti fiant in vobis.
20 Amikor tehát egybegyűltök egy helyre, nincs úrvacsoravétel,
Convenientibus ergo vobis in unum, jam non est Dominicam cœnam manducare.
21 mert mindenki a saját vacsoráját veszi elő evéskor, s az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.
Unusquisque enim suam cœnam præsumit ad manducandum, et alius quidem esurit, alius autem ebrius est.
22 Hát nincs házatok evésre-ivásra? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.
Numquid domos non habetis ad manducandum, et bibendum? aut ecclesiam Dei contemnitis, et confunditis eos qui non habent? Quid dicam vobis? laudo vos? in hoc non laudo.
23 Mert én az Úrtól kaptam, amit nektek is átadtam: az Úr Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, vette a kenyeret,
Ego enim accepi a Domino quod et tradidi vobis, quoniam Dominus Jesus in qua nocte tradebatur, accepit panem,
24 és hálát adva megtörte és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely érettetek megtöretik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“
et gratias agens fregit, et dixit: Accipite, et manducate: hoc est corpus meum, quod pro vobis tradetur: hoc facite in meam commemorationem.
25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráltak és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre“.
Similiter et calicem, postquam cœnavit, dicens: Hic calix novum testamentum est in meo sanguine: hoc facite quotiescumque bibetis, in meam commemorationem.
26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.
Quotiescumque enim manducabitis panem hunc, et calicem bibetis, mortem Domini annuntiabitis donec veniat.
27 Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
Itaque quicumque manducaverit panem hunc, vel biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini.
28 Vizsgálja meg azért magát az ember, és úgy egyen abból a kenyérből, és úgy igyon abból a pohárból,
Probet autem seipsum homo: et sic de pane illo edat, et de calice bibat.
29 mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mert nem becsüli meg az Úr testét.
Qui enim manducat et bibit indigne, judicium sibi manducat et bibit, non dijudicans corpus Domini.
30 Ezért van köztetek sok erőtlen és beteg, többen pedig meghaltak.
Ideo inter vos multi infirmi et imbecilles, et dormiunt multi.
31 Ha mi ítélnénk meg magunkat, nem esnénk ítélet alá.
Quod si nosmetipsos dijudicaremus, non utique judicaremur.
32 De amikor az Úr ítél meg minket, az nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk.
Dum judicamur autem, a Domino corripimur, ut non cum hoc mundo damnemur.
33 Azért, atyámfiai, amikor étkezésre egybegyűltök, egymást várjátok meg.
Itaque fratres mei, cum convenitis ad manducandum, invicem exspectate.
34 Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek egybe. A többire nézve, majd rendelkezem, ha hozzátok megyek.
Si quis esurit, domi manducet, ut non in judicium conveniatis. Cetera autem, cum venero, disponam.
