Sofoniás 2
1 Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet,
Gather vocês mesmos, sim, juntem-se, sua nação que não tem vergonha,
2 Mielőtt szűlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!
antes da hora marcada, quando o dia passar como o joio, antes que a raiva feroz de Javé venha sobre vocês, antes que o dia da raiva de Javé venha sobre vocês.
3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!
Procurem a Iavé, todos vocês humildes da terra, que mantiveram suas ordenanças. Busquem a retidão. Busquem a humildade. Pode ser que vocês estejam escondidos no dia da ira de Iavé.
4 Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik.
Para Gaza será abandonado, e Ashkelon uma desolação. Eles expulsarão Ashdod ao meio-dia, e Ekron será enraizado.
5 Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.
Ai dos habitantes da costa marítima, a nação dos Cherethites! A palavra de Javé é contra você, Canaã, a terra dos filisteus. Eu te destruirei até que não haja nenhum habitante.
6 És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.
A costa do mar será de pastagens, com cabanas para pastores e pregas para rebanhos.
7 És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenök, és visszahozza az ő foglyaikat.
A costa será para o remanescente da casa de Judá. Eles encontrarão pastagens. Nas casas de Ashkelon, eles se deitarão à noite, pois Yahweh, seu Deus, os visitará e os restaurará.
8 Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ő határok ellen.
Ouvi a reprovação de Moab e os insultos das crianças de Ammon, com os quais eles reprovaram meu povo e se engrandeceram contra sua fronteira.
9 Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermő föld, só-telep és pusztaság örökre; népem maradéka prédálja fel őket, és nemzetségem ivadékai bírják majd őket.
Portanto, como eu vivo, diz Javé dos Exércitos, o Deus de Israel, certamente Moabe será como Sodoma, e os filhos de Amon como Gomorra, uma possessão de urtigas e poços de sal, e uma desolação perpétua. O remanescente do meu povo os saqueará, e os sobreviventes de minha nação os herdarão.
10 Ez esik meg rajtok az ő kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.
Isto eles terão por orgulho, porque se reprovaram e se engrandeceram contra o povo de Yahweh dos exércitos.
11 Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.
Yahweh será incrível para eles, pois ele passará fome a todos os deuses da terra. Os homens o adorarão, todos de seu lugar, até mesmo todas as costas das nações.
12 Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg őket.
Vocês Cushites também, serão mortos por minha espada.
13 És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.
Ele estenderá sua mão contra o norte, destruirá a Assíria e fará de Nínive uma desolação, tão seca quanto o deserto.
14 És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!
Os rebanhos se deitarão no meio dela, todos os tipos de animais. Tanto o pelicano quanto o porco-espinho se alojarão em suas capitais. Seus chamados ecoarão através das janelas. A desolação estará nos umbrais, pois ele colocou as vigas de cedro nuas.
15 Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lőn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.
Esta é a cidade alegre que viveu descuidadamente, que disse em seu coração: “Eu sou, e não há ninguém além de mim”. Como ela se tornou uma desolação, um lugar para os animais se deitarem! Todos que passam por ela assobiam e sacodem seus punhos.
