Zakariás 2

1 Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet.

茲に我目を擧て觀しに一箇の人量繩を手に執居ければ

2 És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?

汝は何處へ往くやと問しにヱルサレムを量りてその廣と長の幾何なるを觀んとすと我に答ふ

3 És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.

時に我に語ふ天の使出行たりしが又一箇の天の使出きたりて之に會ひ

4 És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt.

之に言けるは走ゆきてこの少き人に告て言へヱルサレムはその中に人と畜と饒なるによりて野原のごとくに廣く亘るべし

5 Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!

ヱホバ言たまふ我その四周にて火の垣となりその中にて榮光とならん

6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.

ヱホバいひたまふ來れ來れ北の地より逃きたれ我なんぢらを四方の天風のごとくに行わたらしむればなりヱホバこれを言ふ

7 Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.

來れバビロンの女子とともに居るシオンよ遁れ來れ

8 Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.

萬軍のヱホバかく言たまふヱホバ汝等を擄へゆきし國々へ榮光のために我儕を遣したまふ汝らを打つ者は彼の目の珠を打なればなり

9 Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.

即ち我手をかれらの上に搖ん彼らは己に事へし者の俘虜となるべし汝らは萬軍のヱホバの我を遣したまへるなるを知ん

10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.

ヱホバ言たまふシオンの女子よ喜び樂め我きたりて汝の中に住ばなり

11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.

その日には許多の民ヱホバに附て我民とならん我なんぢの中に住べし汝は萬軍のヱホバの我を遣したまへるなるを知ん

12 És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.

ヱホバ聖地の中にてユダを取て己の分となし再びヱルサレムを簡びたまふべし

13 Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.

ヱホバ起てその聖住所よりいでたまへば凡そ血肉ある者ヱホバの前に粛然たれ