Zakariás 2
1 Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet.
Kalpasanna, timmangadak ket nakakitaak iti maysa a lalaki a nakaiggem iti tali a pagrukod. Kinunak,
2 És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
“Sadino ti papanam?” Kinunana ngarud kaniak, “Rukodek ti Jerusalem tapno maammoak ti kalawa ken kaatiddogna.”
3 És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.
Kalpasanna, pimmanaw ti anghel a nakisarita kaniak, ket adda rimmuar a maysa pay nga anghel a nangsabat kenkuana.
4 És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt.
Kinuna ti maikadua nga anghel kenkuana, “Agtarayka ket kasaritam dayta a bumarito; ibagam, 'Saanto a mapaderan ti Jerusalem gapu kadagiti nakaad-adu a tattao ken ayup iti daytoy.
5 Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!
'Daytoy ket pakaammo ni Yahweh'—agbalinakto nga apuy a pader iti aglawlawna, ket siakto ti dayag iti tengngana.
6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
Agtaraykayo! Agtaraykayo! Aglibaskayo manipud iti daga iti amianan'—daytoy ket pakaammo ni Yahweh—'gapu ta inwarawarakayo a kas iti uppat nga angin kadagiti tangatang!' Daytoy ket pakaammo ni Yahweh—
7 Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
'Agtaraykayo! Agkamangkayo iti Sion, dakayo a makipagtataeng iti anak a babai ti Babilonia!”
8 Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.
Gapu ta kalpasannak a padayawan ni Yahweh a Mannakabalin-amin ket imbaonnak a maibusor kadagiti nasion a nagsamsam kadakayo—ta siasinoman a mangsagid kadakayo, sagidenna ti kapapatgan iti imatang ti Dios! —kalpasan nga inaramid ni Yahweh daytoy, kinunana,
9 Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.
“Siak a mismo ti mangraut kadakuada, ket samsamanto ida dagiti tagabuda.” Ket maammoanyonto a ni Yahweh a Mannakabalin-amin ti nangibaon kaniak.
10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
“Agkantakayo gapu iti rag-o, dakayo a tattao ti Sion, ta umayakon ket makipagnaedak kadakayo! —daytoy ket pakaammo ni Yahweh.”
11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
Ket iti dayta nga aldaw, makitiponto kenni Yahweh dagiti nabibileg a nasion. Kunana, “Ket agbalinkayonto a tattaok; ta makipagnaedakto kadakayo.” Ket maammoanyonto a ni Yahweh a Mannakabalin-amin ti nangibaon kaniak kadakayo.
12 És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
Ta tawidento ni Yahweh ti Juda a kas sanikuana idiay nasantoan a daga ket pilliennanto manen ti Jerusalem a para kenkuana.
13 Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.
Agulimekkayo, dakayo amin a tattao, iti sangoanan ni Yahweh, gapu ta umayen isuna manipud iti nasantoan a lugarna!
