< Zakariás 11 >
1 Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emészszen czédrusaid közt!
I Liwan, ot sening kedir dǝrǝhliringni yǝp ketixi üqün, dǝrwaziliringni aq!
2 Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.
Waysanglar, i ⱪariƣaylar, qünki kedir yiⱪildi, esil dǝrǝhlǝr wǝyran ⱪilindi; waysanglar, i Baxandiki dub dǝrǝhliri, qünki baraⱪsan orman yiⱪitildi!
3 Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!
Padiqilarning waysiƣan awazini angla! Qünki ularning xǝripi [bolƣan qimǝn-yaylaⱪ] wǝyran ⱪilindi; arslanlarning ⱨɵrkirigǝn awazini angla! Qünki Iordan dǝryasining pǝhri bolƣan [bük-baraⱪsanliⱪi] wǝyran ⱪilindi.
4 Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,
Pǝrwǝrdigar Hudayim mundaⱪ dǝydu: — Boƣuzlaxⱪa bekitilgǝn padini baⱪⱪin!
5 A melyeket leölnek az ő tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik őket.
Ularni setiwalƣanlar ularni boƣuzliwǝtkǝndǝ ⱨeq gunaⱨkar dǝp ⱪaralmaydu; ularni setiwǝtkǝnlǝr: «Pǝrwǝrdigarƣa xükri! Qünki beyip kǝttim!» — dǝydu; ularning ɵz padiqiliri ularƣa iqini ⱨeq aƣritmaydu.
6 Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sőt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökből!
Qünki Mǝn zeminda turuwatⱪanlarƣa yǝnǝ iqimni ⱨeq aƣritmaymǝn, dǝydu Pǝrwǝrdigar; — wǝ mana, Mǝn adǝmlǝrni, ⱨǝrbirini ɵz yeⱪinining ⱪoliƣa wǝ ɵz padixaⱨining ⱪoliƣa tapxurimǝn; mana, bular zeminni harab ⱪilidu, Mǝn ularni bularning ⱪolidin ⱨeq ⱪutⱪuzmaymǝn.
7 Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.
Xunga mǝn «boƣuzlaxⱪa bekitilgǝn pada»ni beⱪip turdum, bolupmu padining arisidiki miskin mɵminlǝrni baⱪtim. Mǝn ɵzümgǝ ikki tayaⱪni aldim; birinqisini «xapaǝt», ikkinqisini «rixtǝ» dǝp atidim; xuning bilǝn mǝn padini baⱪtim.
8 És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ő lelkök is megútála engem.
Xuningdǝk Mǝn bir ay iqidǝ üq padiqini ⱨalak ⱪildim; Mening jenim bu [hǝlⱪtin] bizar boldi wǝ ularning jeni Meni ɵq kɵrdi.
9 És mondám: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.
Mǝn: «Mǝn silǝrni baⱪmaymǝn; ɵlǝy dǝp ⱪalƣanliri ɵlüp kǝtsun; ⱨalak bolay dǝp ⱪalƣanliri ⱨalak bolsun; tirik ⱪalƣanlarning ⱨǝmmisi bir-birining gɵxini yesun» — dedim.
10 És vevém egyik pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.
Mǝn «xapaǝt» degǝn tayiⱪimni elip sunduriwǝttim, xuningdǝk Mening barliⱪ ǝllǝr bilǝn bolƣan ǝⱨdǝmni sunduruwǝttim.
11 És felbomla az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez.
Əⱨdǝ xu küni bikar ⱪiliwetildi; xunga pada arisidiki manga diⱪⱪǝt ⱪilƣan miskin mɵminlǝr buning Pǝrwǝrdigarning sɵzi ikǝnlikini bilip yǝtti.
12 És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül.
Wǝ mǝn ularƣa: «Muwapiⱪ kɵrsǝnglar, mening ix ⱨǝⱪⱪimni beringlar; bolmisa boldi ⱪilinglar» — dedim. Xunga ular mening ix ⱨǝⱪⱪimgǝ ottuz kümüx tǝnggini taraziƣa saldi.
13 És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.
Wǝ Pǝrwǝrdigar manga: «Mana bu ular Manga bekitkǝn ⱪaltis baⱨa! Uni sapalqining aldiƣa taxlap bǝr!» dedi. Xuning bilǝn mǝn ottuz kümüx tǝnggini elip bularni Pǝrwǝrdigarning ɵyidǝ, sapalqining aldiƣa qɵriwǝttim.
14 Majd eltörém a másik pálczámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.
Andin mǝn Yǝⱨuda bilǝn Israilning ⱪerindaxliⱪini üzüx üqün, ikkinqi tayiⱪimni, yǝni «rixtǝ»ni sunduruwǝttim.
15 És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.
Andin Pǝrwǝrdigar manga mundaⱪ dedi: «Sǝn ǝmdi yǝnǝ ǝrzimǝs padiqining ⱪorallirini al.
16 Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.
Qünki mana, Mǝn zeminda bir padiqini ornidin turƣuzimǝnki, u ⱨalak bolay degǝnlǝrdin hǝwǝr almaydu, tenǝp kǝtkǝnlǝrni izdimǝydu, yarilanƣanlarni saⱪaytmaydu, saƣlamlarnimu baⱪmaydu; u bǝlki sǝmrigǝnlǝrning gɵxini yǝydu, ⱨǝtta tuyaⱪlirini yirip yǝydu.
17 Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.
Padini taxliwǝtkǝn ǝrzimǝs padiqining ⱨaliƣa way! Ⱪiliq uning biliki wǝ ong kɵzigǝ qüxidu; uning biliki pütünlǝy yigilǝydu, uning ong kɵzi pütünlǝy ⱪarangƣulixip ketidu.