Zakariás 10
1 Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.
Ihalalio orañe am’ Iehovà, oran-doha-taoñe am’ Iehovà mpitsene i helatsey; vaho hampikojojoaha’e orañe, fonga ondaty ty amo mitiry an-tete’eo.
2 Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora.
Fa mikora aman-tahiñe o ambiasao, naho mahaonim-bande o mpisikilio, mivolam-bìlañe ka o nofio, tsy jefa’e ty fañohò’ iareo; aa le mirererere hoe añondry iereo, misotry fa tsy amam-piarake.
3 Haragra gerjedtem a pásztorok ellen, és megfenyítem a bakokat. Bizony megfenyíti a Seregeknek Ura az ő nyáját, a Júda házát, és olyanokká teszi őket, a milyen a harczra felékesített ló.
Misolebotse amo mpiarakeo ty habosehako, le ho liloveko o ose-lahio; fa tiahi’ Iehovà’ i Màroy i lia-rai’ey, i anjomba’ Iehoday ie hanoe’e hoe soavalam-bolonahe’e an-kotakotak’ ao.
4 Közülök támad a szegletkő, közülök a szeg, közülök a harczi ív, közülök egyszersmind minden sarczoló.
Boak’am’ iareo ty vato-lahy, hirik’am’ iereo ty fantake, boak’am’ iereo ty falen-kotakotake, vaho hirik’am’ iereo ao ze mpameleke—hiharo
5 És olyanok lesznek, mint a hősök, a kik az utczák sarát tapodják a harczban, és harczolnak, mert velök van az Úr, és megszégyenítik a lovon ülőket.
hoe fanalolahy iereo, ho lialia’ iereo am-potak’ an-dalañe ao t’ie mihotakotake naho mifandraparapake, fa mindre am’ iereo t’Iehovà vaho hifandrakaraka o mpiningi-tsoavalao.
6 És megerősítem a Júda házát, és a József házát megsegítem, és visszahozom őket, mert szánom őket, és olyanokká lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; mert én vagyok az Úr, az ő Istenök, és meghallgatom őket.
Hampaozareko ty anjomba’ Iehodà, naho ho rombaheko ty anjomba’ Iosefe, hampoliko fa iferenaiñako, vaho hanahake t’ie tsy nahifiko añe, amy te izaho Iehovà t’i Andrianañahare’ iareo, le ho toiñeko.
7 Efraim is olyan lesz, mint egy hős, és örvendeznek majd mintegy bortól ittasodva, és látják fiaik és örvendeznek; örvend az ő szívök az Úrban.
Hanahake ondaty manjofakeo t’i Efraime, le hirebeke ty arofo’ iareo hoe an-divay; Eka hahaisake izay o ana’eo vaho handia-taroba, hifale am’ Iehovà ty arofo’ iareo.
8 Süvöltök nékik és egybegyűjtöm őket, mert megszabadítom őket, és megsokasulnak, a mint megsokasultak vala.
Ho tsikaoreko, naho hatontoko, amy t’ie nijebañeko, ie hitombo ho mira ami’ty hamaro’e taolo.
9 És széthintem őket a népek között, hogy a messze földeken is emlegessenek engem, és fiakat neveljenek és visszatérjenek.
Ie aparatsiako amo fifeheañeo, le hahatiahy ahy an-tsietoitane añe; naho ho veloñe iereo naho o ana’ iareoo, vaho himpoly.
10 Mert visszatérítem őket, Égyiptom földéről, Assiriából is összegyűjtöm őket, és behozom őket Gileád és Libánon földjére, és elég sem lesz nékik.
Hampoliko boak’an-tane Mitsraime, naho hatontoko boak’ Asore añe; vaho hendeseko mb’an-tane Gilade naho mb’e Libanone mb’eo; ampara’ te tsy tsahatse i toetsey.
11 És átvonulnak a nyomor tengerén, és megveri a tenger hullámait, és kiszáradnak a folyam örvényei, letöretik Assiriának kevélysége, és Égyiptom királyi pálczája elvész.
Ho sorohe’e i ria-kaloviloviañey, ho fofohe’e o onjan-driakeo, le ho maike o godobo’ i sakaio, naho hafotsake ty enge’ i Asore vaho hipitsok’ añe ty kobai’ i Mitsraime.
12 És megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak, így szól az Úr.
Hampaozareko am’ Iehovà iereo vaho i tahina’ey ty hidraidraita’ iareo, hoe t’Iehovà.
