Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
Salomos Höga Visa.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Han kysse mig med sins muns kyssande; ty din bröst äro ljufligare än vin;
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Att man må lukta din goda salvo; ditt Namn är en utgjuten salva; derföre hafva pigorna dig kär.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Drag mig efter dig, så löpe vi; Konungen förde mig in uti sin kammar: Vi fröjde oss, och äre glade öfver dig; vi tänke uppå din bröst mer än uppå vin; de fromme älska dig.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Jag är svart, men ganska täck, I Jerusalems döttrar, såsom Kedars hyddor, såsom Salomos tapeter.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Ser icke derefter, att jag så svart är; ty solen hafver bränt mig; mins moders barn vredgas emot mig. Man hafver satt mig till vingårdsvaktersko; men min vingård, den jag hade, bevarade jag icke.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Säg mig du, den min själ älskar, hvar du beter, hvar du hvilar om middagen; att jag icke skall gå hit och dit, till dina stallbröders hjordar.
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Känner du dig icke, du dägeligasta ibland qvinnor, så gack uppå fårens fotspår, och bet din kid vid herdahusen.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Jag liknar dig, min kära, vid mitt resigtyg, vid Pharaos vagnar.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Dina kinder stå ljufliga i spann, och din hals i kedjo.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Vi vilje göra dig gyldene spann med silfdoppor.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Då Konungen vände sig hit, gaf min nardus sina lukt.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Min vän är mig ett knippe af myrrham, det emellan min bröst hänger.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Min vän är mig en drufva Copher, uti de vingårdar i EnGedi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Si, min kära, du äst dägelig; dägelig äst du, din ögon äro såsom dufvoögon.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Si, min vän, du äst dägelig och ljuflig; vår säng grönskas.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Vår hus bjelkar äro cedreträ; våre sparrar äro cypress.
