Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
Cantico de canticos, que é de Salomão.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Beije-me elle com os beijos da sua bocca; porque melhor é o teu amor do que o vinho.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Para cheirar são bons os teus unguentos, como o unguento derramado o teu nome é; por isso as virgens te amam.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Leva-me tu, correremos após ti. O rei me introduziu nas suas recamaras: em ti nos regozijaremos e nos alegraremos: do teu amor nos lembraremos, mais do que do vinho: os rectos te amam.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Morena sou, porém aprazivel, ó filhas de Jerusalem, como as tendas de Kedar, como as cortinas de Salomão.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Não olheis para o eu ser morena; porque o sol resplandeceu sobre mim: os filhos de minha mãe se indignaram contra mim, pozeram-me por guarda de vinhas; a minha vinha que me pertence não guardei.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Dize-me, ó tu, a quem a minha alma ama: Onde apascentas o teu rebanho, onde o recolhes pelo meio-dia: pois por que razão seria eu como a que se cobre ao pé dos rebanhos de teus companheiros?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Se tu o não sabes, ó mais formosa entre as mulheres, sae-te pelas pizadas das ovelhas, e apascenta as tuas cabras junto ás moradas dos pastores.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Ás eguas dos carros de Pharaó te comparo, ó amiga minha.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Agradaveis são as tuas faces entre os teus enfeites, o teu pescoço com os collares.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Enfeites d'oiro te faremos, com bicos de prata.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Emquanto o rei está assentado á sua mesa, dá o meu nardo o seu cheiro.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
O meu amado é para mim um ramalhete de myrrha, morará entre os meus peitos.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Um cacho de Chypre nas vinhas d'Engedi é para mim o meu amado.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Eis que és formosa, ó amiga minha, eis que és formosa: os teus olhos são como os das pombas.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Eis que és gentil e agradavel, ó amado meu; o nosso leito é viçoso.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
As traves da nossa casa são de cedro, as nossas varandas de cypreste.
