Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
The Song of Songs, that [is] Solomon's.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Let him kiss me with kisses of his mouth, For better [are] thy loves than wine.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
For fragrance [are] thy perfumes good. Perfume emptied out — thy name, Therefore have virgins loved thee!
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Draw me: after thee we run, The king hath brought me into his inner chambers, We do joy and rejoice in thee, We mention thy loves more than wine, Uprightly they have loved thee!
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Dark [am] I, and comely, daughters of Jerusalem, As tents of Kedar, as curtains of Solomon.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Fear me not, because I [am] very dark, Because the sun hath scorched me, The sons of my mother were angry with me, They made me keeper of the vineyards, My vineyard — my own — I have not kept.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Declare to me, thou whom my soul hath loved, Where thou delightest, Where thou liest down at noon, For why am I as one veiled, By the ranks of thy companions?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
If thou knowest not, O fair among women, Get thee forth by the traces of the flock, And feed thy kids by the shepherds' dwellings!
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
To my joyous one in chariots of Pharaoh, I have compared thee, my friend,
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Comely have been thy cheeks with garlands, Thy neck with chains.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Garlands of gold we do make for thee, With studs of silver!
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
While the king [is] in his circle, My spikenard hath given its fragrance.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
A bundle of myrrh [is] my beloved to me, Between my breasts it lodgeth.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
A cluster of cypress [is] my beloved to me, In the vineyards of En-Gedi!
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Lo, thou [art] fair, my friend, Lo, thou [art] fair, thine eyes [are] doves!
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Lo, thou [art] fair, my love, yea, pleasant, Yea, our couch [is] green,
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
The beams of our houses [are] cedars, Our rafters [are] firs, I [am] a rose of Sharon, a lily of the valleys!
