Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
The song of songs, which is Solomon’s.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Let him kiss me with the kisses of his mouth: for your love is better than wine.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Because of the smell of your good ointments your name is as ointment poured forth, therefore do the virgins love you.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Draw me, we will run after you: the king has brought me into his chambers: we will be glad and rejoice in you, we will remember your love more than wine: the upright love you.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
I am black, but comely, O you daughters of Jerusalem, as the tents of Kedar, as the curtains of Solomon.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Look not on me, because I am black, because the sun has looked on me: my mother’s children were angry with me; they made me the keeper of the vineyards; but my own vineyard have I not kept.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Tell me, O you whom my soul loves, where you feed, where you make your flock to rest at noon: for why should I be as one that turns aside by the flocks of your companions?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
If you know not, O you fairest among women, go your way forth by the footsteps of the flock, and feed your kids beside the shepherds’ tents.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
I have compared you, O my love, to a company of horses in Pharaoh’s chariots.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Your cheeks are comely with rows of jewels, your neck with chains of gold.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
We will make you borders of gold with studs of silver.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
While the king sits at his table, my spikenard sends forth the smell thereof.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
A bundle of myrrh is my well-beloved to me; he shall lie all night between my breasts.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
My beloved is to me as a cluster of camphire in the vineyards of Engedi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Behold, you are fair, my love; behold, you are fair; you have doves’ eyes.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Behold, you are fair, my beloved, yes, pleasant: also our bed is green.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
The beams of our house are cedar, and our rafters of fir.
