Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
Højsangen, som er af Salomo.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Han kysse mig med Kys af sin Mund; thi din Kærlighed er bedre end Vin.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Dine Salver ere gode at lugte, dit Navn er som en Salve, der udgydes; derfor elske unge Piger dig.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Drag mig! efter dig ville vi løbe; Kongen førte mig ind i sine inderste Kamre; vi ville fryde os og glæde os i dig, vi ville prise din Kærlighed mere end Vin; de oprigtige elske dig.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Jeg er sort, dog yndig, I Jerusalems Døtre! som Kedars Pauluner, som Salomos Telte.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Ser ikke paa mig, at jeg er sort; thi Solen har brændt mig; min Moders Sønner ere blevne vrede paa mig, de have sat mig til Vingaardenes Vogterinde; min Vingaard, som jeg havde, har jeg ikke bevogtet.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Giv mig til Kende, du, hvem min Sjæl elsker! hvor du vogter, hvor du lader Hjorden ligge om Middagen, at jeg ikke skal være som en Kvinde, der gaar tilhyllet ved dine Medbrødres Hjorde.
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Dersom du ikke ved det, du dejligste iblandt Kvinderne! da gak ud i Faarenes Spor, og vogt dine Kid ved Hyrdernes Boliger!
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Ved Hestene for Faraos Vogn ligner jeg dig, min Veninde!
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Dine Kinder ere yndige under Kæderne og din Hals under Perlesnorene.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Vi ville gøre dig Guldkæder med Sølvprikker.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Saa længe Kongen var i sin Kreds, gav min Nardus sin Lugt.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Min elskede er mig en Myrrakugle, som forbliver imellem mine Bryster.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Min elskede er mig en Koferdrue, i Vingaardene, udi En-Gedi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Se, du, min Veninde! er dejlig; se, du er dejlig, dine Øjne ere Duer.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Se, du, min elskede! er yndig, ja yndig, ja, vort Leje er grønt.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Vore Huses Bjælker ere Cedre, vort Loft er Cypresser.
