Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
Píseň nejpřednější z písní Šalomounových.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Ó by mne políbil políbením úst svých; nebo lepší jsou milosti tvé nežli víno.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Pro vůni masti tvé jsou výborné, mast rozlitá jméno tvé; protož tě mladice milují.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Táhniž mne, a poběhnem za tebou. Uvedltě mne král do pokojů svých, plésati a veseliti se v tobě budeme, a vychvalovati milosti tvé více než víno; upřímí milují tě.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Jsemť černá, ale milostná, ó dcery Jeruzalémské, tak jako stanové Cedarští, jako opony Šalomounovy.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Nehleďte na mne, žeť jsem snědá, nebo jsem obhořela od slunce. Synové matky mé rozpálivše se proti mně, postavili mne, abych ostříhala vinic, a vinice své nehlídala jsem.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Oznam mi ty, kteréhož miluje duše má, kde paseš? Kde dáváš odpočinutí o poledni? Nebo proč mám býti tak jako poběhlá při stádích tovaryšů tvých?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Jestliže nevíš, ó nejkrašší mezi ženami, vyjdi po šlepějích ovcí, a pas kozlátka svá podlé obydlí pastýřů.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Jízdě v vozích Faraonových připodobňuji tě, ó milostnice má.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Líce tvá okrášlena jsou ozdobami, a hrdlo tvé halžemi.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Ozdob zlatých naděláme tobě s proměnami stříbrnými.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Dotud, dokudž král stolí, nardus můj vydává vůni svou.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Svazček mirry jest mi milý můj, na prsech mých odpočívaje.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Milý můj jest mi hrozen cyprový na vinicích v Engadi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Aj, jak jsi ty krásná, přítelkyně má, aj, jak jsi krásná! Oči tvé jako holubičí.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Aj, jak jsi ty krásný, milý můj, jak utěšený! I to lůže naše zelená se.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Trámové domů našich jsou z cedrů, a pavlače naše z boroví.
