Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
Ang Awit sa mga alawiton, nga iya ni Salomon.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Kanako pahaloka siya sa mga halok sa iyang ngabil; Kay ang imong gugma labaw kay sa vino.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Ang imong mga lana adunay maayong kahumot; Ang imong ngalan sama sa lana nga gibubo; Busa ang mga ulay nahagugma kanimo.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Daniha ako; kami modalagan sunod kanimo: Ang hari midala kanako ngadto sa iyang mga lawak; Mahinangop ug magakalipay kami diha kanimo; Magahisgot kami sa imong gugma labaw kay sa vino: Sa pagkamatul-id sila nahagugma kanimo.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Ako maitum, apan matahum. Oh kamo nga mga anak nga babaye sa Jerusalem, Sama sa mga balong-balong sa Cedar, Sama sa mga tabil ni Salomon.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Ayaw pagtan-aw kanako, kay ako maitum man, Tungod kay ang adlaw nagpaig kanako. Mga anak nga lalake sa akong inahan nangasuko batok kanako; Ako gihimo nila nga magbalantay sa kaparrasan; Apan ang akong kaugalingon nga kaparrasan wala nako bantayi.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Sayri ako, Oh ikaw nga gihigugma sa akong kalag, Asa ikaw magpasibsib sa imong panon sa carnero: Asa ikaw magpapahulay sa imong hayup maudto: Kay ngano man nga ako mahimo nga sama niadtong hingsalipdan Haduol sa mga panon sa imong mga kauban?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Kong ikaw wala masayud, Oh ikaw nga labing maanyag sa mga kababayen-an, Umadto ka sa imong dalan duol sa mga tunob sa mga panon, Ug pasibsiba ang imong mga nati nga kanding duol sa mga balong-balong sa mga magbalantay.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Giindig ko ikaw, Oh gugma ko, Sa usa ka kabayo sa mga carro ni Faraon.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Ang imong mga aping matahum uban sa mga sinalapid sa buhok. Ang imong liog uban sa mga kolintas nga mutya.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Buhatan ikaw namo ug mga sinalapid nga bulawan Nga may tarogong salapi.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Samtang ang hari naglingkod diha sa iyang lamesa, Ang akong nardo mipaalimyon sa iyang kahumot.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Ang akong hinigugma alang kanako sama sa usa ka hugpong sa mirra, Nga napaoraray sa taliwala sa akong mga dughan.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Ang akong hinigugma alang kanako sama sa usa ka pongpong sa bulak nga copher Diha sa kaparrasan sa Engadi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Ania karon, maanyag ikaw, gugma ko; Ania karon, maanyag man ikaw; Ang imong mga mata sama sa mga salampati.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Ania karon, maanyag ikaw, gugma ko, oo, makapahimuot: Ingon man ang atong higdaanan malunhaw.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Kahoy nga cedro ang sagbayan sa atong balay, Ug ang atong mga katsaw kahoy nga cipres.
