Énekek Éneke 7
1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.
ʻE ʻofefine ʻoe tuʻi! Hono ʻikai fakaʻofoʻofa ho vaʻe mo ho topuvaʻe: ʻoku teuʻi lahi ho kofu vaʻe, ko e ngāue ʻae nima ʻoe tufunga poto.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
Ko e fakamaʻu ʻo ho noʻotanga kofu ʻoku hangē ha ipu, ʻoku ʻikai masiva uaine: pea ʻoku tatau ho sino mo e u uite, kuo nonoʻo ʻaki ʻae ngaahi lile.
3 A te két emlőd, mintkét őzike, a vadkecskének kettős fiai.
ʻOku tatau ho ongo huhu mo e ongo kāseli, mui ʻoku na tatau.
4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.
ʻOku tatau ho kia mo ha fale lei ʻoku māʻolunga: pea tatau ho mata mo e anovai ika ʻi Hesiponi, ʻi he veʻe matapā ʻo Patalapini: ʻoku tatau ho ihu mo e fale leʻo ʻi Lepanoni ʻoku hanga ki Tamasikusi.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!
ʻOku tatau ho ʻulu mo Kameli, mo e louʻulu ʻo ho ʻulu ʻoku hangē ko e kulokula; kuo moʻua ʻae tuʻi ʻi he ngaahi potu ʻi fale.
6 Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
Oiau, hono ʻikai hoihoifua mo fakaʻofoʻofa koe, ʻa koe ko hoku ʻofaʻanga koeʻuhi ke u fiemālie ai!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.
ʻOku tatau ho māʻolunga mo e ʻakau ko e paame, pea hangē ho ongo huhu ko e ngaahi fuhi vaine.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.
Naʻaku pehē, “Te u kaka ʻi he ʻakau ko e paame, pea u puke ki hono ngaahi vaʻa:” pea ko eni foki, ʻoku tatau ho huhu mo e ngaahi fuhi vaine, mo e ngangatu ʻo ho mānava ʻo hangē ko e moli;
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.
ʻOku tatau ʻae ngaahi lea mei ho ngutu mo e uaine lelei ʻoku huʻamelie: he naʻa mo kinautolu ʻoku mohe ʻoku fakalea ai.
10 Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő!
ʻOku ʻo hoku ʻofaʻanga au, pea ʻoku ne holi pe kiate au.
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.
Haʻu, ʻā hoku ʻofaʻanga, ke ta ō atu ki he ngoue; ke ta nofo ʻi he ngaahi potu kakai.
12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
Ke ta ō hengihengi ki he ngaahi ngoue vaine; ke ta mamata ki he vaine ʻi heʻene tupu lelei, mo e tupu ʻo hono fua mui, pea mo e fatakau ʻoe pomikanite: pea te u foaki ʻi ai ʻa ʻeku ʻofa kiate koe.
13 A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket ohén szerelmesem, néked megtartottam!
ʻOku nanamu ʻae tutai, pea ʻoku ai ʻae ngaahi fua lelei ʻi hota veʻe matapā, kuo u tānaki koeʻuhi ko koe, ʻE hoku ʻofaʻanga.
