Énekek Éneke 7
1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.
How beautiful, are thy feet in sandals, O daughter of a noble, —The curvings of thy hips, are like ornaments wrought by the hands of a skilled workman:
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
Thy navel, is a round bowl, may it not lack spiced wine! Thy body, a heap of wheat fenced about with lilies;
3 A te két emlőd, mintkét őzike, a vadkecskének kettős fiai.
Thy two breasts, are like two young roes, the twins of a gazelle:
4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.
Thy neck, is like a tower of ivory, —Thine eyes, are pools in Heshbon, by the gate of Bath-rabbim, Thy nose, is like the tower of Lebanon, which looketh towards Damascus:
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!
Thy head upon thee, is like Carmel, And, the hair of thy head, is like purple, —The king, is held captive by the ringlets!
6 Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
[HE] How beautiful, and how delightful, O dear love, for delights:
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.
This thy stature, is like to a palm-tree, and, thy breasts, are like clusters:
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.
I said, I will ascend the palm-tree, I will lay hold of its fruit stalks—Oh then, let thy breasts, I pray thee, be like vine-clusters, And, the fragrance of thy nose, like apples;
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.
And, thy mouth, like good wine—[SHE] Flowing to my beloved smoothly, gliding over the lips of the sleeping.
10 Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő!
I, am my beloved’s, and, unto me, is his longing.
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.
Come, my beloved, Let us go forth into the country, Let us stay the night in the villages:
12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
Let us get up early to the vineyards, Let us see whether the vine, hath burst forth, the blossom, hath opened, the pomegranates, have bloomed, —There, will I give my caresses to thee.
13 A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket ohén szerelmesem, néked megtartottam!
The love-apples, have given fragrance, and, at our openings, are all precious things, new and yet old, —O my beloved! I have treasured them up for thee.
