Énekek Éneke 7
1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.
Moulang: Kengdap in adap na keng teni chu iti vetnom um hitam, O leng nungahnu! Na khelphe jol silsel teni jong sana pah jem abang jeng in, khut them tahho suitoh sel abang jeng’e.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
Na laimu jong lengpitwi kihalkhom kikholna lhengkam bempel tobang ahi. Na oi jong suhlou changphal kisea, Lily pahhoijin aum kim sohkei abang’e.
3 A te két emlőd, mintkét őzike, a vadkecskének kettős fiai.
Na-ang teni jong apengkop sapeng nou teni tobang ahi.
4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.
Na ngongchang jong saiha insong kitung tobang ahi. Namit teni jong Bath-rabbim kelkot panga Heshbon twikul chim sitset le val litlet toh abang’e. Na nahlhong jong Damascus lam galdot phahna Lebanon insang bang in ahoisel jeng’e.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!
Na luchang Carmel Molsang bang in akikhang sang in, na samjol val litlet chun lalna le loupina atahlang’e. Na samlom hoije chun lengpa jong chatmo in alhatai.
6 Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
O, iti hoiya hoi nahi hitam! Iti lunglhaium nahi hitam, ngainu, lunglhainan na dim jeng’e!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.
Na gongso tumthing bang in napai jitjet in, na-ang teni jong aphung’a aga lomho abang’e.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.
Keiman kaseije, “Aphunga ka kaltouva, atheiga ho ka tuhchah ding ahi.” Na-ang teni lengpithei lom bang hen lang, na haihu theithup gimtwi bang in namtwi hen.
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.
Na michop dan jong lengpitwi twipen akidon teng, ilei chung le i-ha kahlah’a nal-heova alonlut bang in thanop umhen.
10 Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő!
Mounu: Keima ka ngaipenpa-a kahi in, aman jong kei hi ama-a mong in eigel’e.
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.
Hung in, goldei, jaolah-a gavahdoh hitin; gammang-pahchaho lah’a jankho gamang khom hite.
12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
Kithou dohvah hitin lengpileija gache hitin, lengpiguiho pah hitam gave hitin; apahmum ho chu ana pahlhasoh hitam, kolbutheiho jong ana pahlhasoh hitam gave hite. Chuteng ka ngailutna ka musah ding nahi.
13 A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket ohén szerelmesem, néked megtartottam!
Joldei-ai gimvui nam aki tung in, thei phapenho jong in kotbul ahin phatan; kipa thanopna athah hihen alui hijongleh, nang ding in kana khol khomsoh kei tan ahi, O goldei.
