Énekek Éneke 6
1 Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
Kagi kagonamo'ma aravama ohe hentofa mofamoka kagu'aretima hunka kavesima nentana nera iga vu'ne? Kaza huta hakegahunanki, ina kantega rukrahera huno vu'ne?
2 Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
Avesima nentoa ne'mo'a mananentake zama me'nea hoza'arega uramino, sipisipi afuzaga'a kegava nehuno liliema nehaza tra'zamofo amosre'a asenaku vu'ne.
3 Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
Nagra nagu'aretima hu'na navesi nentoa nemofo suza manugeno, nagu'aretima hu'na avesima nentoa ne'mo'a, nagri suza mani'neankino, agra liliema nehaza trazampi sipisipi afuzaga kegava huno vano nehie.
4 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
Kagra hentofa a'ni'a mani'nankeno, kavufgaretira Tirza kumamo'ma hiaza huno so'e zantfa hu'ne. Kagra Jerusalemi kumamo'ma knare'zantfama hiaza hunka knarezantfa nehunka, sondia vahe'mo'zama krauefama (flek) eri'za otizankna hu'nane.
5 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
Kavuraga keamne huo, na'ankure kavugura koro nehue. Kazokamo'a hagerimo'ma rukranto krantoma nehiaza nehigeno, meme afu kevumo'za Giliati agonafinti takaure takaure hu'za eramizankna hu'ne.
6 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.
Meni sipisipi afu ti frente'za azeri agru hazageno efe anentake hiankna kavemo'a hu'ne. Anagamine fenkamine kavemo'a tragave huno knare zantfa hu'neankino, regasima nehankeno'a efeke huno knare nehie.
7 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
Tare kameragemokea kavugosama refite'nana tavaravefintira pomigreneti, zafa ragamofo avufgaretima hiaza huno koranke nehie.
8 Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
Kini ne'mofo a'nea 60'a kuini manizageno, henka a'ne'a 80'a manizageno, ohampriga'a vene omase mofa'nea mani'nazanagi,
9 És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
nagri maho nama agra hiranto zaga mani'neankino, agra ruzahu knazaga mani'ne. Nerera'ma magoke'ma ante'neno agrikuke'ma nehia mofa mani'ne. Muna'nemo'za agrira husga hunentazageno, kini nemofo a'neramimo'zane henka a'neramimo'zane vene omase mofanemo'zanena zagame hu'za agi'a erisga nehaze.
10 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
Iza avufgafinti rumsa nehie? Avufgafintira ikamo'ma remsama nehiaza nehigeno, zagemofo avunasisimo'ma nehiaza nehigeno, sondia vahe'mo'za krauvefa eri'za oti'zankna huno konarari'amo'a hentofaza hu'ne.
11 A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?
Krepimo'ene pomigreneti zafamo'ma amosrema ahege, asinama eri marege'ma hu'ne'nia ome ke'naku, zafa rgama renentea zafa hoza agupofi urami'noe.
12 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
Navesizamo'a ugagota kva ne'mofo karisifi me'nege'na kena antahina nehu'na antri nehue.
13 Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
Ete rukrahe hunka eno. Sulamu kumateti mofamoka ete eno, ete egeta kagamneno. Higeno mofamo'a huno, Tarefima manimpima hu'za zamagama netrazafina, Nagafare nagenakura nehaze?
