Énekek Éneke 6
1 Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
Where has your beloved gone, you fairest among women? Where has your beloved turned, that we may seek him with you?
2 Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
My beloved has gone down to his garden, to the beds of spices, to feed in the gardens, and to gather lilies.
3 Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
I am my beloved's, and my beloved is mine. He browses among the lilies,
4 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
You are beautiful, my love, as Tirzah, lovely as Jerusalem, awesome as an army with banners.
5 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
Turn away your eyes from me, for they have overcome me. Your hair is like a flock of goats, that lie along the side of Gilead.
6 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.
Your teeth are like a flock of ewes, which have come up from the washing; of which every one has twins; none is bereaved among them.
7 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
Your temples are like a piece of a pomegranate behind your veil.
8 Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
There are sixty queens, eighty secondary wives, and virgins without number.
9 És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
My dove, my perfect one, is unique. She is her mother's only daughter. She is the favorite one of her who bore her. The daughters saw her, and called her blessed; the queens and the secondary wives, and they praised her.
10 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
Who is she who looks forth as the morning, beautiful as the moon, clear as the sun, and awesome as an army with banners?
11 A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?
I went down into the nut tree grove, to see the green plants of the valley, to see whether the vine budded, and the pomegranates were in flower.
12 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
Without realizing it, my desire set me with my royal people's chariots.
13 Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
Return, return, Shulammite. Return, return, that we may gaze at you. Why do you desire to gaze at the Shulammite, as at the dance of Mahanaim?
