Énekek Éneke 6
1 Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
Where has thy beloved gone, O thou fairest among women? Where has thy beloved turned, that we may seek him with thee?
2 Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
My beloved has gone down to his garden, to the beds of spices, to feed in the gardens, and to gather lilies.
3 Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
I am my beloved's, and my beloved is mine. He feeds among the lilies.
4 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
Thou are fair, O my love, as Tirzah, comely as Jerusalem, sublime as an army with banners.
5 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
Turn away thine eyes from me, for they have overcome me. Thy hair is as a flock of goats that lie along the side of Gilead.
6 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.
Thy teeth are like a flock of ewes, which have come up from the washing, of which every one has twins, and none is bereaved among them.
7 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
Thy temples are like a piece of a pomegranate behind thy veil.
8 Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
There are sixty queens, and eighty concubines, and virgins without number.
9 És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
My dove, my undefiled, is but one. She is the only one of her mother. She is the choice one of her who bore her. The daughters saw her, and called her blessed, yea, the queens and the concubines, and they praised her.
10 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
Who is she who looks forth as the morning, fair as the moon, clear as the sun, sublime as an army with banners?
11 A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?
I went down into the garden of nuts, to see the green plants of the valley, to see whether the vine budded, and the pomegranates were in flower.
12 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
Before I was aware, my soul set me among the chariots of my princely people.
13 Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
Return, return, O Shulammite, return, return, that we may look upon thee. Why will ye look upon the Shulammite, as upon the dance of two armies?
