Énekek Éneke 6
1 Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
Napuinaw thung dawk a mei kahawipoung e ka tawncanu, nange na pahren e teh nâ e hmuen koe maw a cei vai. Kaimouh ni nang hoi reirei tawng hanelah, nange pahren e teh, namaw na kâceihlinghlang roi tie hah dei haw.
2 Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
Ka pahren teh, a pawnaw cat vaiteh, lili peinaw ka la han a titeh, takha thung hmuitui onae koe lah a cei toe.
3 Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
Ka pahren hanelah kai teh ka o. Ka pahren hai kai hanelah ao. Ayawn dawk ka pouh e lah ao.
4 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
Ka pahren e ka tawncanu, nang teh Tirzah kho patetlah na mei ahawi. Jerusalem kho patetlah ngai ao. Taran kâtuknae koe e patetlah taki kawi lah na o.
5 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
Nange na mit teh, kai koehoi alouklah kangvawi leih. Ahnimouh ni kai teh na tâ toe. Nange na san teh, Gilead mon hoi ka kum e hmaehu patetlah ao.
6 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.
Nange na hânaw teh tui pâhluknae koehoi ka luen e tuhu patetlah ao. Buet touh hai kahmat hoeh. Kamphei e dueng doeh a khe awh.
7 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
Na minhmai ramuknae thung kaawm e na tangboungnaw teh talepaw tangawntangai hoi a kâvan.
8 Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
Siangpahrang napui 60, a yu ado lah 80, touklek thai hoeh e tanglakacuemnaw ao.
9 És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
Kaie bakhu, kaie ka kuep e, buet touh dueng doeh kaawm. Ahni ka khe e manu ni a pahren poung e lah ao. Tanglanaw ni ahni hah a hmu teh, yawhawi a poe awh. Siangpahrangnu hoi a yudonaw ni hai ahni teh a pholen awh.
10 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
Thapa patetlah ahawi teh, kanî patetlah a sei teh, tarankâtuknae koe e patetlah taki hanlah na o. Amom patetlah ngaihawi laihoi ka khen e teh apimaw.
11 A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?
Kai teh misurkung roung hai a roung hoeh hai, Tale a pei hoi a pei hoeh e hai panue hanelah, ka khetyawt hanelah takha koe ka cei.
12 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
Kai ka panue hoehnahlan vah, ka muitha teh, Aminadab leng dawk kâcuie patetlah ao.
13 Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
Oe Sulammit, bout tho haw. Kaimouh ni nang teh na hmu thai nahanelah bout tho haw. Bout tho haw. Sulammit dawk bang hno maw a hmu awh han vai. Ransahu bokhni touh e patetlah a hmu awh han.
