< Énekek Éneke 5 >

1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
Asebiro e puotha, yaye jaherana; asechoko ubani gi modhi madungʼ tik mangʼwe ngʼar, asechamo pednina kaachiel kod mor kich mara; kendo asemadho divaina kod chak. Osiepe Yaye osiepena, chiemuru kendo methuru; yaye joherana, methuru ma romu.
2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván: Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával!
Ne anindo, to chunya ne neno. Lingʼ uwinji! Jaherana dwongʼo kowacho niya, “Yaye jaherana, yawna kendo winja maber, yaye jaherana mamuol mana ka akuru. Tho opongʼo wiya, kendo yie wiya opongʼ gi ngʼich mar otieno.”
3 Felelék én: Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mi módon keverném azokat a porba?
Aselonyo lepa, koro idwaro ni achak arwakra kendo? Aselwoko tienda, koro idwaro ni achak anyon lowo kendo?
4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónakhasadékán, és az én belső részeim megindulának ő rajta.
Jaherana nosoyo lwete e otuchi mar dhoot; chunya nochako gwecho ka dware.
5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimről mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére.
Ne aa malo mondo ayawne jaherana, kendo lwetena ne ton mo mangʼwe ngʼar ma nengone tek. Morno ma nengone tek mane ni e lith lweta nomieno pata mar dhoot.
6 Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az ő beszédén: keresém őt, de nem találám, kiáltám őt, de nem felele nékem!
Ne ayawone jaherana, mi ayudo ka jaherana osewuok kendo osea! Chunya norumo kane odhi oyomba. Ne amanye, to ne ok ayude. Ne aluonge, to ne ok odwoka.
7 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik, megverének engem, megsebesítének engem, elvevék az én felöltőmet tőlem a kőfalnak őrizői.
Jorito noromo koda kane giwuotho gotieno e alwora mar dala. Ne gigoya marach ma gihinya; kendo jorito marichogo, ne omaya lawa!
8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!
Amiyou chik, un nyi Jerusalem ni ka uyudo jaherana, to ubiro nyise nangʼo? Nyiseuru ni hera ma aherego odwaro nega?
9 Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, oh asszonyoknak szépe? Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, hogy minket ilyen igen kényszerítesz?
Ere kaka jaherani oloyo chwo mamoko, yaye jaber mogik e dier nyiri mabeyo duto? Ere kaka jaherani oloyo chwo mamoko, momiyo imiyowa chik ma kamano?
10 Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik.
Jaherana rieny kendo rapudo, oloyo chwo alufu apar.
11 Az ő feje, mint a választott drága megtisztított arany; fodor haja fekete, mint a hollónak.
Wiye chalo dhahabu maler, yie wiye beyo kendo boyo, bende yie wiyego ratengʼ ka yie agak.
12 Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben fürödnek, szépteljesen helyheztettek.
Wengene chalo akuru mopiyo but aore mamol, moluoki gi chak, kendo ochan kaka kite ma nengogi tek.
13 Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, a melyek illatos plántákat nevelnek; az ő ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha foly.
Lembe chalo gi apilo mokuogi magolo suya mamit. Pien dhoge chalo ondanyo, ma mo madungʼ tik mangʼwe ngʼar tonie.
14 Az ő kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ő teste elefántcsontból való mű, zafirokkal megrakva.
Bedene chalo gi luth mar dhahabu, mokedi gi kite ma nengongi tek. Dende chalo gi lak liech moywe maler, mokedi gi kit safir.
15 Az ő szárai márványoszlopok; melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; az ő tekinteti, mint a Libánus; tetszetes mint a czédrusfa.
Tiendene chalo gi sirni mag kit ombo mochungʼ e mise mag dhahabu maler. Onenore ka got mar Lebanon, kendo ongʼongʼore ka bepe sida mag Lebanon.
16 Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai!
Mano kaka dhoge mit nyodho, kendo ober moloyo chwo mamoko. Mano e jaherana, mano e osiepna, yaye nyi Jerusalem.

< Énekek Éneke 5 >