Énekek Éneke 4
1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
«Мана, сән гөзәл, сөйүмлүгүм! Мана, сән гөзәл! Чүмпәрдәң кәйнидә көзлириң пахтәкләрдәк екән, Чачлириң Гилеад теғи бағрида ятқан бир топ өшкиләрдәктур.
2 A te fogaid hasonlók a megnyirt juhoknyájához, melyek a fördőből feljőnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő.
Чишлириң йеңила жуюлуштин чиққан қирқилған бир топ қойлардәк; Уларниң һәммиси кош гезәк туққанлардин, Улар арисида һеч бири кам әмәстур.
3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt.
Ләвлириң пәрәң тал жиптәк, Гәплириң йеқимлиқтур; Чүмбилиң кәйнидә чекилириң парчә анардур.
4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erős vitézek paizsai.
Бойнуң болса, Қуралхана болушқа тәйярлиған Давутниң мунаридәктур, Униң үстигә миң қалқан есиқлиқтур; Уларниң һәммиси палванларниң сипарлиридур.
5 A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.
Икки көксүң худди икки маралдур, Нилупәр арисида озуқлиниватқан җәрәнниң кош гезәклиридәктур;
6 Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.
Таң атқичә, Көләңгиләр қечип йоқиғичә, Мән өзүмни мурмәккә теғиға, Мәстики дөңигә елип кетимән.
7 Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!
Сән пүтүнләй гөзәл, и сөйүмлүгүм, Сәндә һеч дағ йоқтур».
8 Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljőjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeiről.
«Ливандин мән билән кәлгин, и җөрәм, Мән билән Ливандин кәлгин — Аманаһ чоққисидин қара, Сенир һәм Һәрмон чоққилиридин, Йәни ширлар угилиридин, Илпизларниң тағлиридин қара!»
9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!
«Сән көңлүмни аламәт сөйүндүрдүң, и сиңлим, и җөрәм, Көзүңниң бир ләп қилип қариши билән, Бойнуңдики марҗанниң бир тал һалқиси билән, Көңлүмни сөйүндүрдүң.
10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
Сениң муһәббитиң немидегән гөзәл, И сиңлим, и җөрәм! Сениң муһәббәтлириң шараптин шунчә шерин! Сениң әтирлириңниң пуриғи һәр қандақ тетитқудин пәйзидур!
11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
Ләвлириң, и җөрәм, һәрә көнигидәк темитиду, Тилиң астида бал вә сүт бар; Кийим-кечәклириңниң пуриғи Ливанниң пуриғидур;
12 Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
Сән печәтләнгән бир бағдурсән, и сиңлим, и җөрәм! Етиклик бир булақ, йепиқлиқ бир фонтандурсән.
13 A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.
Шахлириң болса бир анарлиқ «Ерән бағчиси»дур; Униңда қиммәтлик мевиләр, Хенә сумбул өсүмлүклири билән,
14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.
Сумбуллар вә ипарлар, Каламус вә қовзақдарчин, Һәр хил мәстики дәрәқлири, Мурмәккә, муәттәр билән һәммә есил тетитқулар бар.
15 Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.
Бағларда бир фонтан сән, Һаятлиқ сулирини беридиған, Ливандин ақидиған бир булақсән».
16 Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.
«Ойған, шималдики шамал; Кәлгин, и җәнуптики шамал! Мениң беғим үстидин учуп өткәй; Шуниң билән тетитқулири сиртқа пурақ чачиду! Сөйүмлүгүм өз беғиға кирсун! Өзиниң қиммәтлик мевилирини йесун!»
