Énekek Éneke 4
1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
Vakai, ʻoku ke hoihoifua, ʻE hoku ʻofaʻanga; vakai, ʻoku ke hoihoifua; ʻoku tatau ho mata mo e mata ʻoe lupe ʻoku fakalilo ʻaki ho louʻulu: pea ko ho louʻulu ʻoku hangē ko e louʻulu ʻoe fanga kosi, ʻoku fafanga ʻi he moʻunga ko Kiliati.
2 A te fogaid hasonlók a megnyirt juhoknyájához, melyek a fördőből feljőnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő.
ʻOku tatau ho kaunifo mo e fanga sipi kuo kosikosi, pea ʻoku ʻalu hake mei he kaukauʻi; he ʻoku taki ʻuhiua ʻa honau ʻuhiki, pea ʻoku ʻikai ke paʻa ha taha ʻi ai.
3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt.
ʻOku tatau mo e afo kulokula ho loungutu; pea ʻoku mālie ho leʻo; pea ʻoku tatau mo e konga pomikanite ʻa ho manifinifihanga ʻoku fakalilo ʻaki ho louʻulu.
4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erős vitézek paizsai.
ʻOku tatau ho kia mo e fale māʻolunga naʻe langa ʻe Tevita ko e tukuʻanga ʻoe mahafutau, ʻaia ʻoku tautau ai ʻae fakaū ʻe afe, ʻae pā kotoa pē ʻoe kau tangata toʻa.
5 A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.
ʻOku tatau ho ongo huhu mo e ongo kāseli mui ʻoku na tatau, ʻaia ʻoku kai ʻi he potu ʻoe ngaahi lile.
6 Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.
Te u ʻalu au ki he moʻunga ʻoe mula, mo e moʻunga ʻoe laipeno, pea te u ʻi ai ʻo aʻu ki he maʻa hake ʻae ʻaho, mo e puna atu ʻoe fakapoʻuli.
7 Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!
ʻE hoku ʻofaʻanga, ʻoku ke hoihoifua haohaoa; ʻoku ʻikai ha mele ʻiate koe.
8 Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljőjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeiről.
Haʻu mo au mei Lepanoni, ʻE hoku uaifi, haʻu mo au mei Lepanoni; sio hifo mei he tumutumu ʻo ʻAmana, mei he tumutumu ʻo Senila mo Heamoni, mei he ʻana ʻoe fanga laione, mei he ngaahi moʻunga ʻoe fanga lēpati.
9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!
ʻE hoku tuofefine mo hoku uaifi, kuo kavea hoku loto kiate koe; kuo mole hoku loto ʻi he sio mai tuʻo taha pe ʻa ho mata, mo e kahoa pe taha ʻi ho kia.
10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
Hono ʻikai matamatalelei ʻa hoʻo ʻofa, ʻE hoku tuofefine mo hoku uaifi! Hono ʻikai lelei hake hoʻo ʻofa ʻi he uaine, mo e nanamu ʻo hoʻo ngaahi meʻa tākai ʻi he meʻa namu kakala kotoa pē.
11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
ʻE hoku uaifi, ʻoku toʻi ho loungutu ʻo hangē ko e hone mei hono ngeʻesi: ʻoku ʻi lalo ʻi ho ʻelelo ʻae hone mo e huʻahuhu; pea ko e nanamu ʻo ho ngaahi kofu ʻoku tatau mo e nanamu ʻo Lepanoni.
12 Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
ʻOku tatau mo e ngoue kuo ʻāʻi, ʻa hoku tuofefine mo hoku uaifi; ko e vai mapunopuna ia kuo taʻofia, ko e matavai ia kuo tāpuni ke maʻu.
13 A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.
Ko ia ʻoku tupu ʻiate koe ʻoku tatau mo e ngoue pomikanite mo hono ngaahi fua lelei; ko e saipalesi mo e naatosi,
14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.
Ko e naatosi mo e kakosi; ko e kalamusi mo e sinamoni, mo e ʻakau kotoa pē ʻoku namu lelei; ko e mula mo e ʻalosi, mo e fungani hake ʻoe ngaahi kakala kotoa pē:
15 Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.
Ko e matavai ʻi he ngaahi ngoue, ko e matavai ʻoe ngaahi vai moʻui, mo e ngaahi vaitafe mei Lepanoni.
16 Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.
ʻE matangi tokelau, ke ke ʻaa pea haʻu mo e tonga; ʻo havilivili ki heʻeku ngoue, koeʻuhi ke ngangatu mei ai ʻae ngaahi namu kakala. Tuku ke haʻu ʻa hoku ʻofaʻanga ki heʻene ngoue, mo ne kai ai hono ngaahi fua lelei.
