Énekek Éneke 2
1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
I am a rose of Sharon, a lily of the valleys.
2 Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
As a lily among thorns, so is my love among the daughters.
3 Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
As an apple-tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. Under its shadow I delighted to sit, and its fruit was sweet to my taste.
4 Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
He hath brought me to the banqueting-house, and his banner over me is love.
5 Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
'Stay ye me with dainties, refresh me with apples; for I am love-sick.'
6 Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
Let his left hand be under my head, and his right hand embrace me.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
'I adjure you, O daughters of Jerusalem, by the gazelles, and by the hinds of the field, that ye awaken not, nor stir up love, until it please.'
8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
Hark! my beloved! behold, he cometh, leaping upon the mountains, skipping upon the hills.
9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
My beloved is like a gazelle or a young hart; behold, he standeth behind our wall, he looketh in through the windows, he peereth through the lattice.
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
My beloved spoke, and said unto me: 'Rise up, my love, my fair one, and come away.
11 Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;
12 Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
The flowers appear on the earth; the time of singing is come, and the voice of the turtle is heard in our land;
13 A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
The fig-tree putteth forth her green figs, and the vines in blossom give forth their fragrance. Arise, my love, my fair one, and come away.
14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
O my dove, that art in the clefts of the rock, in the covert of the cliff, let me see thy countenance, let me hear thy voice; for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.'
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
'Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vineyards; for our vineyards are in blossom.'
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved is mine, and I am his, that feedeth among the lilies.
17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
Until the day breathe, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a gazelle or a young hart upon the mountains of spices.
