Énekek Éneke 2
1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
I am the flower of the field, and the lily of the valleys.
2 Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
As the lily among thorns, so is my love among the daughters.
3 Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
As the apple tree among the trees of the woods, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow, whom I desired: and his fruit was sweet to my palate.
4 Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
He brought me into the cellar of wine, he set in order charity in me.
5 Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
Stay me up with flowers, compass me about with apples: because I languish with love.
6 Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
His left hand is under my head, and his right hand shall embrace me.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
I adjure you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and the harts of the, fields, that you stir not up, nor make the beloved to awake, till she please.
8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
The voice of my beloved, behold he cometh leaping upon the mountains, skipping over the hills.
9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
My beloved is like a roe, or a young hart. Behold he standeth behind our wall, looking through the windows, looking through the lattices.
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
Behold my beloved speaketh to me: Arise, make haste, my love, my dove, my beautiful one, and come.
11 Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
For winter is now past, the rain is over and gone.
12 Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
The flowers have appeared in our land, the time of pruning is come: the voice of the turtle is heard in our land:
13 A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
The fig tree hath put forth her green figs: the vines in flower yield their sweet smell. Arise, my love, my beautiful one, and come:
14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
My dove in the clefts of the rock, in the hollow places of the wall, shew me thy face, let thy voice sound in my ears: for thy voice is sweet, and thy face comely.
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
Catch us the little foxes that destroy the vines: for our vineyard hath flourished.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved to me, and I to him who feedeth among the lilies,
17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
Till the day break, and the shadows retire. Return: be like, my beloved, to a roe, or to a young hart upon the mountains of Bether.
