Énekek Éneke 2
1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
I am a rose of Sharon, a flower of the valleys.
2 Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
As the lily-flower among the thorns of the waste, so is my love among the daughters.
3 Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
As the apple-tree among the trees of the wood, so is my loved one among the sons. I took my rest under his shade with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
4 Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
He took me to the house of wine, and his flag over me was love.
5 Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
Make me strong with wine-cakes, let me be comforted with apples; I am overcome with love.
6 Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
His left hand is under my head, and his right hand is round about me.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
I say to you, O daughters of Jerusalem, by the roes of the field, do not let love be moved till it is ready.
8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
The voice of my loved one! See, he comes dancing on the mountains, stepping quickly on the hills.
9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
My loved one is like a roe; see, he is on the other side of our wall, he is looking in at the windows, letting himself be seen through the spaces.
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
My loved one said to me, Get up, my love, my fair one, and come away.
11 Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
For, see, the winter is past, the rain is over and gone;
12 Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
The flowers are come on the earth; the time of cutting the vines is come, and the voice of the dove is sounding in our land;
13 A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
The fig-tree puts out her green fruit and the vines with their young fruit give a good smell. Get up from your bed, my beautiful one, and come away.
14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
O my dove, you are in the holes of the mountain sides, in the cracks of the high hills; let me see your face, let your voice come to my ears; for sweet is your voice, and your face is fair.
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
Take for us the foxes, the little foxes, which do damage to the vines; our vines have young grapes.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My loved one is mine, and I am his: he takes his food among the flowers.
17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
Till the evening comes, and the sky slowly becomes dark, come, my loved one, and be like a roe on the mountains of Bether.
