Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
Solomunova pjesma nad pjesmama.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Da me hoæe poljubiti poljupcem usta svojih! Jer je tvoja ljubav bolja od vina.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Mirisom su tvoja ulja prekrasna; ime ti je ulje razlito; zato te ljube djevojke.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Vuci me, za tobom æemo trèati; uvede me car u ložnicu svoju; radovaæemo se i veseliæemo se tobom, spominjaæemo ljubav tvoju više nego vino; pravi ljube te.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Crna sam, ali lijepa, kæeri Jerusalimske, kao šatori Kidarski, kao zavjesi Solomunovi.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Ne gledajte me što sam crna, jer me je sunce opalilo; sinovi matere moje rasrdivši se na me postaviše me da èuvam vinograde, i ne èuvah svojega vinograda, koji ja imam.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Kaži mi ti, kojega ljubi duša moja, gdje paseš, gdje planduješ? jer zašto bih lutala meðu stadima drugova tvojih?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Ako ne znaš, najljepša izmeðu žena, poði tragom za stadom, i pasi jariæe svoje pokraj stanova pastirskih.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Ti si mi, draga moja, kao konji u kolima Faraonovijem.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Obrazi su tvoji okiæeni grivnama, i grlo tvoje nizovima.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Naèiniæemo ti zlatne grivne sa šarama srebrnijem.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Dok je car za stolom, narad moj pušta svoj miris.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Dragi mi je moj kita smirne, koja meðu dojkama mojim poèiva.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Dragi mi je moj grozd kiprov iz vinograda Engadskih.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Lijepa ti si, draga moja, lijepa ti si! oèi su ti kao u golubice.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Lijep ti si, dragi moj, i ljubak! i postelja naša zeleni se.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Grede su nam u kuæama kedrove, daske su nam jelove.
