Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
Høgsongen av Salomo.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
«Han meg kysse med kyssar av sin munn. For din elsk han er betre enn vin.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Dine salvar angar so ljuvt, ein utrend salve er ditt namn. Difor held møyar dei elskar deg.»
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
«Drag meg etter deg. Og me spring. Kongen hev ført meg til sitt hus.» «Me vil fagnast og frygdast i deg. Me vil lova din kjærleik meir enn vin.» Med rette elskar dei deg.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
«Eg er brun, men like vel væn, de Jerusalems døtter, som Kedars tjeld, som Salomos dørtjeld.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Sjå ikkje på at eg er so brun, at soli hev brent meg so. Mor sine søner harmast på meg, og meg sette til vingardsvakt. Eg hev ikkje vakta eigen gard.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Seg, du som leikar i min hug, kvar gjæter du no? Kvar held du middagskvild? Må eg sleppa på villa å ganga i hjordi til felagarn’ dine.»
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
«Um du ikkje det veit, du fagraste dros, du fylgje i drifti sitt spor og gjæt dine killingar fram der som hyrdingarn’ buderne hev.»
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
«Med folarn’ for Faraos vogn deg, min hugnad, eg liknar.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Di lekkjeprydde kinn er so væn, og din hals med perlor.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Lekkjor av gull skal du få med sylv-prikkar på.»
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
«Når kongen i laget sit sat, min narde han anga då.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Ein myrra-pung er min ven, som eg ber ved min barm.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Ein cyper blom-dusk er min ven meg i En-Gedis hagar.»
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
«Å, kor du er fager, mi møy, kor du er fager! Dine augo er duvor.»
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
«Å, kor du er fager, min ven, kor du er ljuv. Og vårt lægje er grønt.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Cedrar er bjelkarn’ i vårt hus, cypressar er himling.»
