Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Osculetur me osculo oris sui. Quia meliora sunt ubera tua vino, fragrantia unguentis optimis.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Oleum effusum nomen tuum: ideo adolescentulæ dilexerunt te. Trahe me.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Post te curremus in odorem unguentorum tuorum. Introduxit me rex in cellaria sua. Exultabimus et lætabimur in te, memores uberum tuorum super vinum. Recti diligunt te.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Nigra sum, sed formosa, filiæ Ierusalem, sicut tabernacula Cedar, sicut pelles Salomonis.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Nolite me considerare quod fusca sim, quia decoloravit me sol. Filii matris meæ pugnaverunt contra me, posuerunt me custodem in vineis: vineam meam non custodivi.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Indica mihi, quem diligit anima mea, ubi pascas, ubi cubes in meridie, ne vagari incipiam post greges sodalium tuorum.
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Si ignoras te o pulcherrima inter mulieres, egredere, et abi post vestigia gregum, et pasce hœdos tuos iuxta tabernacula pastorum.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Equitatui meo in curribus Pharaonis assimilavi te amica mea.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Pulchræ sunt genæ tuæ sicut turturis: collum tuum sicut monilia.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Murenulas aureas faciemus tibi, vermiculatas argento.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Dum esset rex in accubitu suo, nardus mea dedit odorem suum.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Fasciculus myrrhæ dilectus meus mihi, inter ubera mea commorabitur.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Botrus Cypri dilectus meus mihi, in vineis Engaddi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Ecce tu pulchra es amica mea, ecce tu pulchra es, oculi tui columbarum.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Ecce tu pulcher es dilecte mi, et decorus. Lectulus noster floridus.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Tigna domorum nostrarum cedrina, laquearia nostra cypressina.
