Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Let him kisse me with the kisses of his mouth: for thy loue is better then wine.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Because of the sauour of thy good ointments thy name is as an ointment powred out: therefore the virgins loue thee.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Drawe me: we will runne after thee: the King hath brought me into his chabers: we will reioyce and be glad in thee: we will remember thy loue more then wine: the righteous do loue thee.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
I am blacke, O daughters of Ierusalem, but comely, as the tentes of Kedar, and as the curtaines of Salomon.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Regard ye me not because I am blacke: for the sunne hath looked vpon mee. The sonnes of my mother were angry against mee: they made me the keeper of ye vines: but I kept not mine owne vine.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Shewe me, O thou, whome my soule loueth, where thou feedest, where thou liest at noone: for why should I be as she that turneth aside to the flockes of thy companions?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
If thou knowe not, O thou the fairest among women, get thee foorth by the steps of the flocke, and feede thy kiddes by the tents of the shepheards.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
I haue compared thee, O my loue, to the troupe of horses in the charets of Pharaoh.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Thy cheekes are comely with rowes of stones, and thy necke with chaines.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
We will make thee borders of golde with studdes of siluer.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Whiles the King was at his repast, my spikenard gaue the smelll thereof.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
My welbeloued is as a bundle of myrrhe vnto me: he shall lie betweene my breasts.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
My welbeloued is as a cluster of camphire vnto me in the vines of Engedi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
My loue, beholde, thou art faire: beholde, thou art faire: thine eyes are like the doues.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
My welbeloued, beholde, thou art faire and pleasant: also our bed is greene:
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
The beames of our house are cedars, our rafters are of firre.
