Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Drenk mij met de kussen van uw mond; Want uw liefde is zoeter dan wijn.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
Heerlijk is de geur van uw balsem, Uw naam is het kostbaarst aroom. Daarom hebben de meisjes u lief.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Neem mij mede, laat ons vluchten; Want de koning heeft mij in zijn vertrekken gebracht! Wij willen juichen, in u ons verblijden, Uw liefde roemen, hoger dan wijn, Terecht beminnen zij u!
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Wel ben ik donker, Maar toch nog schoon, Jerusalems dochters: Als de tenten van Kedar, De paviljoenen van Sjalma.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Let er niet op, dat ik zwart ben, En van de zon ben verbrand; Want de zonen van mijn moeder waren boos op mij, En lieten mij de wijngaarden bewaken…. Maar mijn eigen wijngaard bewaakte ik niet!
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Bericht mij toch, mijn zielsbeminde, Waar ge uw kudde laat weiden, Waar ge ze in de middag laat rusten? Want waarom zou ik gaan zwerven Bij de kudden uwer vrienden?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Als ge het niet weet, Schoonste der vrouwen, Volg dan het spoor van de kudde, En hoed uw geiten Bij de tenten der herders.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Met het span van Farao’s wagens Vergelijk ik u, liefste;
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Hoe bekoorlijk uw wangen tussen de hangers, Uw hals in de snoeren.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Gouden hangers laten we u maken, Met plaatjes van zilver.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Zolang de koning in zijn harem verbleef, Straalde mijn nardus haar geur.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Want mijn beminde is mij een bundeltje mirre, Dat op mijn boezem blijft rusten;
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
Mijn beminde is mij een cyper-tros, Van Engédi’s gaarden.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Wat zijt ge verrukkelijk, mijn liefste, Uw ogen zijn duiven.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Wat zijt ge verrukkelijk schoon, mijn beminde Ons rustbed is in het groen!
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
De binten van ons paleis zijn ceders, Onze wanden cypressen.
